​Szeretnék nektek bemutatkozni, hogy ki is vagyok valójában, hogyan kezdtem a madarászást

Több mint 10 éve kezdtem madarazni. Mint mindenki, én is kis pintyekkel kezdtem. Kaptam egy kis pintyet, majd annak vettem párt. Fészkeltek, két picurka született. 10 évig éltek aztán jöttek a hullámosok, nimfák, énekes papagájok és kis kecskék. Volt hogy ötven madár csicsergett nálunk.
Őket már nagyobbak is követték, barraband, rozella, kissándor, nanday, hegyipapagáj. Az elsö kézzelnevelt kis nimfánk vásárlásával indult el a lavina, akkor pillantottuk meg az első nagy madarunk. Ő volt Koko, a nagysandor leány. Már túl van a műtéten ami nagyon jol sikerult, őt nekünk adta a tenyesztő, hogy műteni kellett a lábát.
​
Aztán jött a törpe ara szintén sérült lábbal, őt követte Ricsi a nagysándor fiú, ő aspergillosisos. Gina következett, a sorban ezután Gomez jött akit sajnos elkoboztak.
Következő madarunk Henrietta, ő tüdő beteg. Szintén tenyésztőtől került hozzánk .
Csipike a jákó, aki szintén lábhibás. Neki is már meglett műttetve a lába.
Kis idő elteltével a pszihésen sérült nemes fiú került hozzánk, Alfi, tépett farok tollal és a szárnytollai valamint a mellkasán sem volt toll.
Végezetül, de nem utolsóként Bodza " szuszoka", a nemes tojó leány akivel nagyon elbánt az élet. Többszörös láb törése, rosszul össze forrt csontok miatt a kínok kínját állta ki fiatal korában ez a kismadár. Mindent megteszünk, hogy a nálunk levő madarak megkapják azt a szeretetet amit egészséges fajtársaik, boldog és fájdalommentes életet biztosítunk a számukra.
Mikor e sorokat írom Bodza" Szuszoka" már nincs velünk, olyannyira gyulladásban volt a lába, hogy a Doktor úr az eutanáziát javasolta.
Utolsó kis mentettünk egy szakállas papagáj,neki szintén rossz a lábacskája.
Mikor már azt mondtuk nem tudunk befogadni több madarat ,jött Vince aki szintén egy tépett nemes fiú. Szinte teljesen kopaszon került hozzánk. 

Földön élő Angyalok :Az ó év utolsó napján és az új év kezdetén kedves meglepetés ért minket. Ajándékot kaptunk, nem is akármit, egy mesekönyvet, ami nem másról , hanem rólunk szól.

Madaraink

Gina

A kakukk tojás

Mindig is jákót szerettem volna, talán ha először megkapom sosem tudom meg, milyen szeretetet kaphatok a sérült betegektől, akik tőlem várják a segítséget. A párom 2010- ben ment nyugdíjba, és akkor azt mondta nekem., "Mire is áhítozol a legjobban mit szeretnél?". Mondom egy szürkét egy jákót, egy piros seggűt.
Jól van, nézd meg, kérdezd meg Józsitól, van e neki. Máté Józsitól volt akkor már három madarunk , Csőrike, a nimfa, Koko akit kaptunk, mert sérült volt a lába, és Ricsi a nagysanyi fiú. ​Felhívtam Józsit, kérdeztem van-e kisfiú jákó, sajnos nem volt , a második költésnél is mind leány volt. Jó mondom, akkor legyen egy leány. Kimentünk Józsihoz, a kezembe nyomott egy könyvet és azt mondta , olvassam el, és ha az után is úgy gondolom elbírok egy jákóval, akkor legyen meg az akaratom . Elolvastam, vissza vittük a könyvet és le foglalóztuk Ginát. Azóta már több jákos könyvet megvettünk , és el is olvastam. Már alig vártam, hogy eljöjjön az a nap, amikor elhozhattuk. Már önállóan evett, de még naponta kézzel nevelővel etettem. Nagyon boldog voltam, mikor először a kezembe vehettem, én voltam a világ legboldogabb embere. Józsitól kalitkát is vettünk neki, így mikor haza hoztuk a kisasszonyt egy nagy kalitba tehettük be mindjárt. Azóta tudom, hogy azok a kalitkák egy nagy madárnak nem jók. Az évek alatt fejlődtünk tanultunk. Emlékszem, úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Mikor elkezdte a szárnyait próbálgatni mindig féltem, hogy leesik, megüti magát, de nagyon ügyesen megtanulta hol tud leszállni, egyszer-kétszer elvétette, de mindig korrigált a szárnyaival. Aztán kezdett cseperedni és kinyílt a kis csípája, eltanulta a Nagysanyiktól a kiabálást és az őrületbe kergetett minket az ordításával. Akkor még itthon lakott a fiam és sokszor elzavarta, kiabált vele . Hiába mondtam ne tedd, a madár nem felejt és megbosszulja azt amit teszel ellene. Úgy is lett, mikor már nagyobb lett sokszor úgy szállt el a feje felett, hogy súrolta a fejbőrét . Nem zárták egymást a szívükbe, a mai napig meg van a két lépés távolság köztük. A kiabálás nem maradt abba és én segítséget kértem és kaptam Noémitől. Ismeretlenül hívtam fel és megkérdezte mikor tudja megnézni a madarat. Megbeszéltünk egy időpontot . Időt fáradtságot nem kímélve felutaztak Pestre , mikor is a fejemre olvasta, látszik hogy a sanyikat erős kézzel fogjuk és hogy a jákót elkényeztetem, mint egy kisgyereket. Tudtam, hogy igaza van, imádtam a kis szarost, szinte minden meg volt neki engedve. Noémi elmondta mit hogy csináljak, és én megfogadtam a tanácsait, és lassan normalizálódott a helyzet. Annyira más volt, mint a kis madaraink akik eddig voltak. A nagysanyik minden lében két kanál madarak . Gina mindentől félt, ha betettem neki egy új játékot képes volt feltapadni a falra, és le sem jött onnan míg ki nem vettem a számára teljesen idegen dolgot. Az is furcsa, hogy míg kinn hintázik egy hintán, ha beteszem a kalitkába már rá sem hederít. S ez így van a mai napig is. Gina az idén lesz 7 éves, gyönyörű madár lett belőle és bármennyire nem illik be a képbe , semmi pénzért nem válnék meg tőle. A képen már a nagy ketrecbe van Fricivel aki közben Franciska lett. Nyáron egy kivizsgálás alkalmával tudtuk meg, hogy Ő is lány . Nálunk panziózik Szófival az amazonnal. Míg a sanyik mindenbe belemásznának, Gina elég válogatós, amit elsőre elfogadott és imádott az a pálmatermés. Sajnos már nem tudunk hozzá jutni. Tavaly az éves szűrésen derült ki, hogy van egy kis légzsák gyulladása, inhaláltunk és gyógyszert szedtünk elég sokáig. Időben vittem, így nem lett komolyabb baj belőle. Nem vagyok híve az orvoshoz járásnak, de ahogy én elmegyek minden évben egyszer megcsinálni a szűrést, úgy a madarat is elviszem. Az inhalálás nagyon tetszett neki, kis kuckónak nézte sokszor ki sem akart jönni belőle.

​"Senki sem érzi magát tehetetlenebbnek, mint egy beteg, elkobzott állat gazdája!" G.J. 

Gomez

Egy jákó papagáj története

Gomez 2013 nyár vége felé került hozzánk. Gomez gazdája segitséget kért mert a munkakörülményei megváltoztak, emiatt már nem tudta tartani, de a volt gazdi is úgy kapta valahonnan. Elmondása alapján Gomez előélete: Gomezt egy férfi ember vette meg nem tudni kitől, állatkereskedésből, vagy tenyésztőtől. Nagyon szerették egymást szinte minden percet együtt töltöttek. Aztán telt múlt az idő és a férfiember asszonyt vitt a házhoz. Gomez egyre jobban hanyagolva volt, így szegény napközben, hogy elfoglalja magát elkezdte módszeresen kitépni a tollait. Asszonyát, mivel riválist látott benne, ahol csak érte csipkedte, mikor is Gomez egyre kijjebb került a szobából, a szerett férfi mást választott helyette, a végén egy sutban kötött ki.
Gomez teljesen megtépte magát, ekkor adták oda Laci bácsinak aki tudott vele foglalkozni. Az állapota nem sokat javult és Lacibácsinak is költöznie kellett, így megkeresett egy papagáj barát hölgyet. így került képbe az alapitvány és az akkori mentés-csoport. A csoport tagjai úgy döntöttek Gomezt ki kell vizsgáltatni. Szerencsére semmi baja nem volt, csak a leleke, azt tiporták sárba. Olyan embert keresett a csoport akinél a madárka rehabilitálódhat majd. Ránk esett a választás, így hozhattuk haza őt.
Engem utált, riválist látott bennem is, sosem beszélt nekem, a férjemet Józsit viszont imádta. Szinte minden percet együtt töltöttek. Mivel tolla alig volt röpképtelen volt, erősítettük a szárnyizmait a kötélmászással. Nagyon szeretett kint lenni és már Ginával is nagy haverok lettek. A kalitokat egymás mellé helyeztük, így kommunikálni is tudtak egymással.
Mi is egyre közelebb kerültünk egymáshoz, de hogy megfogjam azt nem engedte, viszont a karomra már rájött. Ekkortájt megérkezett a KOBZÁSI HATÁROZAT. Gomez eredetigazolás nélküli madár, nincs jelölö gyűrűje, így a Magyar Állam tulajdonát képezi. Mindent megpróbáltunk, hogy nálunk maradhasson, mindent vállaltunk, hogy gondozzuk és ne vigyék el, de a hatóság hajthatatlan maradt és Gomezt november 21-én le kellett szállítani a Szegedi Vadaspark karantén központjába. Soha senki nem jött ki a hatóság részéröl megnézni hogy Gomez hogyan él fajtarssal. Környezet tanulmányt senki nem végzett.
Orvosi kartonján világosan látszik: pszihésen sérült, röpképtelen és az elhelyézés módját is leírta az orvos. Utolsó elötti napon a férjemnek el kellett utaznia, így Gomez velem maradt otthon. A leszállítás elötti este a számitogépnél ültem a madárnak háttal és egyszer csak hallom: Szia Gomez! Azt hittem a párom jött haza, de Ő sehol sem volt. Akkor döbbentem rá hogy Gomez megtörte a velem tartott távolvágtartást és kommunikálni probált velem. Rettenes érzés volt mikor másnap reggel elvitték. Vajon mit gondolhatott ez a kismadár rólunk, újra cserben hagyták, bezárták egy ablaktalan ketrecbe.

 "Egy parányi, apró testben néha nagyobb szív lakozik, mint bármelyik emberben. Ő soha nem színlel, soha nem csap be, csak őszintén szeret és minden mozdulatával, pillantásával kimutatja, hogy elfogad, s rajong értem. Érzem ezt most is, ahogy meleg kis testét magamhoz ölelem, s szívünk habár kétféle ritmust diktál, ugyanazt érzi: az egymás iránti szeretetet" ​ 

Csipike
A jákó papagáj

​S most egy jákó életéröl mesélek nektek.Csipike kinek ma már van neve mert volt csámpi és csámpás is de becsületes neve nem.A kezdet egy hirdetéssel indult. Egy kedves barátunk szólt hogy van fenn a jófogáson egy hirdetés amiben lábhibás jákót hirdetnek. Gondoltuk talán Gina mellé jólenne nem baj egy kis testi hibától nem ijedünk meg. Felhivtam a hölgyet egyeztettünk idöpontot és elmentünk háztűznézöbe. Egy csoda szép helyen csodaszép jákó kitolva a teraszra benn a szobában egy kicsi kalitban volt az akkor még nevesincs jákó. Jaj ne menjek közel mert kiszámithatatlan a férfiakat egyenesen utálja. Oda léptem a kalithoz ő lehajtotta a fejecskéjét,gondoltam magamba, na jól van most jol meg csip de nem, hagyta hogy simogassam kis buksiját . A lába hát a kis lábhiba a képeken látni fogjátok egyenesen gyalázat. Igy élt 3 éves koráig néha kivették de már mellőzve volt hisz már ott volt egy egészséges jákó akinek sokkal jobban örült mindenki.
Kifizettük a vételárat és beletettük a macska hordozoba. A párom mellett ültem a kocsiba az elsö ülésen nézett rám szegény pára hogy most ö miért is van bezárva kinyitottam a hordozó ajtaját amennyire tudott a csörével a ruhámba kapaszkodott és kimászott. Egész uton szinte magához szoritott a mellemen feküdt igy jöttünk hazáig. Esze ágában sem volt bántani engem. Itthon már másnap reggel füttyel fogadott minket és szépen lassan megtanulta a madaraink nevét. Minden nap kivettem és furcsa volt hogy csípí a polom és a böröm már szinte fájt. Mondtam a páromnak kicsit megszokik minket akkor elvisszük orvoshoz nézzék meg nem e fáj valamije.Egy hónap mulva kb bevittük őt az egyetemre megnézte a doktor úr és azt mondta nincs már mit tenni a madár nem fiatal hogy műteni lehessen. Persze én nem nyugodtam bele és elvittük egy másik orvoshoz aki mikor meglátta azt mondta ezt a madarat nem hogy nem lehet de megkell műteni mert iszonyú fájdalmai vannak. Pár hónap múlva megműtötte a doktor úr kapott fájdalom csillapitot és a gyógyulás utjára lépett. Sajnos csak az egyik lábát lehetett műteni a másikat nem. A madarat 3 napig rehabilitációra vittük be vagyis nem engedték haza ott infuziot gyógyszereket kapott minden nap látogattam az egyik ilyen látogatás alkalmával mondtam a doktor urnak valami nem stimmel mert Csipinek foltokba nincsen tolla a tarkoján. Azt a választ kaptam nem kell vele foglalkozni. 4. nap haza hoztuk csak kötözésre hordtam már be. A tolla egyre több helyen eltünt s egyszer csak ott álltam egy kopasz madárral s nem tudtam mitévö legyek hiába fürdettem langyos vizzel aloe -val kékkrémmel semmi nem használt. A hátán a hasán a nyakán gyakorlatilag mindenhonnan kihullott a toll.Nem tudtam mitévö legyek segitséget kértem egy kedves ismeröstől. a tanácsait követve nagyon lassan türelmesen eljutottunk oda hogy elkezdett elöször tokosodni aztán toll képzödni . Örültem mint majom a farkának de rákellett jönnöm hogy ez csak átmenti állapot rendre szépen ujra és ujra kihuzkodta a toll képzödményeket. s lám csodát egyszer csak megmaradtak a tokok és pihék és tollak lettek ismét . A mai napig van hogy kiszedi de vissza nő neki a tollacskája. Ma már nem az apró huli kalitban sinylödik hanem önfeledten játszik sikongat és helyre utasitja a madarakat ha rosszat csinálnak.Az egyik legszebb és legokosabb jákó és a miénk.

Bodza fájdalmas története

Bodzát 2016 márciusában vettem meg. Egy barátnőm szólt, hogy van egy nemes tojó, ha érdekel megnézhetjük. Mindenképpen szerettem volna egyet és mivel sérült, így duplán érdekelt a dolog. Elmentünk megnézni a madarat. Egy gurulós kalitkában, rajta a fészek abban kuksolt a madár. Kinézett az odujából és köszönt nekünk: HELLÓ. Mondom szeretném látni a madarat, szelíd, mit kell tudnom róla? Nagyon szereti a mexikói zöldség keveréket, meg a meggyet. A gazdi leemelte a fészket a kalit oldaláról és szó szerint kidobta belőle a madarat. Szegény a másik szobában landolt. Felvette a madarat és kérte a szállítót hogy bele tegye. Mondom papírjai minden rendben? Igen minden rendben chip van benne, a papirt irjam alá, az enyém, ráérek otthon kitölteni. Ezzel kitessékelt minket, ja még kaptam útravalóul fagyasztott meggyet. Már a kocsiban láttuk, hogy itt baromi nagy a baj a lábával, ez nem hibás hanem katasztrófa.
Otthon a párom azt mondja haza hoztad? Mondom nem tudtam otthagyni, több órába telt míg egy kalitot összeállitott neki, már nagyon nem volt hely ahova elrakhattuk volna. Másnap rájöttünk az a kalit nem jó, mert ha leesik nagyon megüti magát, így újabb kalit épités és áthelyezés következett. Bodza nagyon aranyos kis madár. Jobb lábKivenni nagyon nehezen lehet mert nem szelíd, védi a kecóját, de ha már kinn van kenyérre lehetne kenni. Mikor valamennyire megszokott minket elvittük az Egyetemre Dr Pazár Péterhez. A vizsgálati eredmény lesújtó volt. Nem törődtem bele a dologba, a legjobbat akartam neki ezért orvostol orvosig jártunk. Megnézte Dr Berkényi Tamás, ő is csinált röntgen felvételeket, sajnos az Ő diagnózisa is igazolta azt, hogy Bodza lába menthetetlen, mindkét lába kiskorába a kalcium hiány miatt eltört és rosszul fort össze. Legutolsó mentsvárként megkerestük Dr Marcellus Bürklét aki a röntgen felvétel és a fizikális vizsgálat után eutanáziát javasolt. Tudom, hogy pénzért nem veszünk madarat, de akkor, abban a helyzetben nem dönthettem másképp. Mindent megpróbáltam, hogy jobb életet biztositsak neki és ebben a párom a legmesszemenőkig partner. Már nem fáj neki, így tudtam megmenteni a sok fájdalomtol... 

Patricia & Mazsola
kékhomlokú törpeara pár

Otthon már több madarunk is volt mikoris internet böngészés közben találtam egy hirdetést: kékhomlokű törpe ara. Mivel a párom mindenáron arát szeretett volna én meg kékhomlokú amazont, azonnal felfigyeltem a hirdetésre. Ara is és kékhomlokú is, na egy csapásra teljesül mindkettőnk vágya. Utána néztem a wikipedian, de sajnos allig találtam fenn valami beszámolót erről a papagajfajról. Felhivtam az eladót aki elmondta igen van egy eladó fióka és az anyukája is, de nem kézzel nevelt. Inkább a fiokánal maradtam, de azt mondta az eladó ha nem foglalozom le mivel sok az erdeklődő eladja másnak. ​
A madarat orosházán hirdették, mondom majd csak lejutunk valahogyan oda, lefoglalóztam a madarat. Előleget fizettem, hogy biztosan a miénk legyen. Elérkezett a nap mikor is elindultunk a világ másik végére a madárért. Egy szép nagy ház udvarán voltak a röpdék és ott volt az anyuka is. Megtekintettük és betessékeltek minket a házba. Egy kemence sutba kiszogellésben egy pici kalitkában volt egy madár aki előtt fekete szotyi volt. Azt mondja az eladó, hogy van egy kis probléma, ugyan a hirdetésben nem szerepelt, de a madar lábát megműttették mert leharapta a menyét neki.
Nekem már az elhelyezés sem tetszett, nemhogy ahogy a madár kinézett ott abban a kis pintykalitban. Összenéztünk a párommal és egyöntetu vélemény volt: innen ezt a madarat el kell vinni. A madarat kiengedték, de szegény ott még repülni sem tudott. Elindultunk vissza Pestre, a madár az egész utat végighányta az autóban. Halvány gőzöm sem volt róla mi lehet a baja, de nagyon aggódtam. Írtam e-mailt a gazdinak a volt gazdinak, telefonáltam, de már nem kommunikáltak velem. Mikor haza értünk tanakodtunk mi tevők legyünk, azt az utasitást kaptuk a madár nem eszik meg semmit csak a szotyit. Kináltuk mi mindennel de nem fogadott el semmit. Mit csináljunk, kiengedjük hisz nem is szelid? Úgy döntöttünk kiengedjük lesz ami lesz.
A kis madár előszőr ide-oda rebbent, hogy ne stresszeljen nem fogtuk meg, vártuk mi lesz. Egyszer csak Patrik leült a vállamra, belefúrta magát a nyakamba és békésen elszendergett. Így aludt el, mikoris a párom megfogta akkor már sotét volt a szobában és betette a madarat a helyére. Másnap mar evett, sőt az almát is megkoóstolta.
Ő volt az első nagy CITES madarunk. Nagyon szeretjük, egy kis Mókamiki. Teltek a hetek, hónapok, évek, Patrik velünk aludt, volt egy kispárna, abba befészkelte magát és az éjszakát végig aludta sosem kakilt az ágyba. A párnát felváltotta egy kis kuckó amit nagyon szeretett. Napközben is többször láttuk, hogy bemegy aludni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon sok idöt tölt a kis kuckójában, kijött enni megszeretgetett és ment vissza. Bekukkantottam miért járkál be mindig, hát legnagyobb meglepetésemre Patrik tojást tojt. Így lett Patrikbol Patricia. Mikor lehetőségünk lett kapott párt, egy bevizsgált himet Mazsolát. A kis kalitkát mára már felváltotta egy kétméteres volier, abban élik a kis életüket, repkednek, kiabálnak.

Alfi
a Nemes papagáj

Alfi 2014 novemberébe került hozzánk. A madár depresssziós tépi magát szabályszerűen megcsonkolta a szárnyait Alfit 2010 elején vette a gazdája nagyon szerettek magukhoz édesgették szinte minden percben vele foglalkoztak. A házaspár gyermeke mivel nyári szünidő volt alfival töltötte a szabadideje nagy részét.Mikor az iskola elkezdődött már Alfira nem jutott annyi szabadidő és Alfi egyre jobban magába roskadt és azzal töltötte az üres óráit hogy kiszedte a szárny és faroktollait. Gazdái vitték fűhöz fához s egy évesen párt vittek neki hogy azzal egy csapásra meg oldodik minden probléma. Na ekkor szabadultak el igazából az indulatok
Első feleségét elfogyasztotta akkor vettek neki másikat.de vele sem lett jobb a helyzet Alfi már olyan szinten csonkolta magát hogy a gazdái nagyon megijedtek a kalit alja fala tele volt vérrel. Nem tudták mitévők legyenek Alfit és az asszonyt kitették egy röpdébe és az asszonyka kapott új férjet. Az asszonykának Alfi tetszett de mivel teljesen emberre fokuszált őt nem érdekelte semmi csak az ember hisz azt képzelte Ő ember és nem értette miért zárták ki őt két tollassal a házbol. Alfi a tolltépés es csonkolás miatt röpképtelenné vált és nagyon sokat leesett a röpde aljára. Mikor is ugy döntöttek ez igy nem mehet tovább segitséget kértek a papagajvilag alapitvanytól hogy keressenek Alfi számára olyan gadát nevelőszülöt aki gondoskodik róla. Mikor elmentünk érte kinn voltak a röpdébe mind a hárman Alfi a falnál benn mellette a vörösbögyös és az uj férj. Istvan behozta a madarat a lakásba felesége a melegitot lehuzta a kezefejere igy adta át nekem Alfit. Csak otthon másnap ébredtem tudatára ennek akkor ott nem tulajdonitottam neki jelentoséget. Alfi szárnya le csupaszitva farok tolla nem volt . A röpdébe az ulorudon kinn semmi nem volt se játek se hinta semmi. Mikor haza ertunk Alfit én vettem ki a hordozobol szépen a kezemre jott es azt hiszem akkor amit mi láttunk a kis szemén sosem fogom elfelejteni. Alfi korbe nezett mivel mar szegeny minden orvost meg jart akik megallapitottak semmi baja az eg vilagon a lelke azt tiportak sarba az faj neki. Nem kellett karanten igy egybol birtokba vehette a szobát a koteleket jatekokat rudakat. Leirhatatlan volt az orom amit a kis szemeben lattunk akkor. Estere betettuk a kalitjaba s reggel jott a fekete leves este simán betettem igen ám de reggel mikor nyujtottam a kezem hogy kivegyem olyan erovel csipett hogy sirtam a fajdalomtol. Ekkor tudatosult a kézfejre húzott melegitő folso. Alfi fiu parti a ferjem imadja es csak vele hajlando lenni engem elvisel. eltelt a másnap Alfi szépen evett eljatszott a tobbi madarat ugyan nem nagyon toleralta de elvoltak egymással. Este jott a haddelhad Alfi nem nyughatott ideges volt sikongatott mondom at viszem a masik szobaba a vallamon nezunk egy kis tv hatha nem lesz goromba szepen elucsorgott nezte o is az adast mondom most mar gyere megyunk a helyedre na azt en csak kepzeltem nem tudtam mást tenni a kis szobába az agyam mellett van egy fotel abban egy párna oda letettem. Mit ad isten Alfi lefekudt és szépen végig aludta az ejszakat . A nappalok ugy teltek hogy osszevissza mórgott ram ,csipett ahol ert de ha eljon az este mar azt nezi merre vagyok es mikkr viszem aludni. Ma mar joejt puszival alszik es egyre jobb a viszonyunk. A szarnyait farokk tollait hol megnoveszti hol kitepi de nem csonkolja magát. Emlékszem mikor eloszor kinott teljesen a tolla elvittuk kontrollra azt mondta a doktor bácsi minden rendben Alfi akár már repulhet is. Haza mentunk másnap ultunk az ágyon a párommal Alfi a rudon játszott egyszer csak egymás után elkezdte kidobálni a tollait amit lerágott higgyétek el ugy sirtunk mint a zápor eső. ma mar nem tesszuk mert tudjuk jol erzi magát de a régi idoket sajnos nem tudja elfelejteni.Mikor hazahoztam Bodzát elötte felhivtam Istvánt Ő mit gondol esetleg jobb lenne Alfinak ha van egy fajtárs erre azt felelte nem sajnos olyannyira embernek képzeli Alfi magát hogy ők attól féltek ha náluk marad meghal. Nem láttak más választást csak azt hogy egy olyan emberhez kerüljön aki tud vele foglalkozni .  

Koko & Ricsi
a Nagysándor pár

Ezt a történetet a legelejéről kell kezdenem. Történt ugyanis, hogy mentünk egy kézzel nevelt kis nimfáért és a tenyésztőnél akkor voltak még pár hetes nagysanyik. Ha valaki látott mar édes madarakat hát a sanyik azok. Teljesen beleszerettem a hatalmas piros csőrbe. Volt egy madár akire a tenyesztő különös figyelmet fordított mert sajnos kacska volt a lába, azt mondta csak olyannak adja oda aki vállalja, hogy megműtteti a lábát és a vele járó költségeket.
Teltek a hetek mire elérkezett a nap , hogy haza vihettül. Szegény madár mikor lépett mindig orra esett. Pár hét múlva bevittük az egyetemre és Beregi doktor úr megműtötte a lábát, amit ma már rendesen tud használni, kivéve az ételt nem tudja megfogni. Koko három éves lett mikorra is kiderult hogy kislány. Rengeteget foglalkoztunk vele, hisz a szemünk fénye volt a kis nimfa mellett. Emlékszem mikor kimondta az első szót sírtam. Teltek a napok, Koko egyszer csak elkezdte tépni magát. Elvittük az orvoshoz aki semmi bajt nem talált nála. Felkerestük a tenyesztőt aki azt mondta, hogy igen, a kisasszony ivareretté cseperedett és kellene mellé egy fiú. Abban maradtunk ha lesz kisfiú kapunk egyet Koko mellé. Haza vittük Ricsit, teljesen beilleszkedett és hamarosan egy kalitkába kerülhettek. Ricsi egy éves volt amikor elkezdett tüsszogni. HÍvtam a doktorbácsit aki azt mondta kamillázzam a szobát, valószinűleg száraz a levegő. Megtettem, aztán elkezdett szörcsögni. Megint felhívtam a doktor urat, azt mondta adjak neki késhegynyi ACC-t. Pár napra rá elkezdett folyni az orra. Megint telefonáltam, akkor vittük be időpontra az orvoshoz. Kiderült a rettegett betegség: ASPERGILLOSIS. Akkor még nem volt párásitónk, így azonnal be kellett szerezni egyet. Kaptunk gyógyszereket de azt is tudtuk nem gyógyitható, halálos betegséggel állunk szemben. Vennünk kellett inhalátort amin a gyógyszert porlasztottuk neki es felvettük a harcot a rettegett betegséggel, mert tudtuk győznünk kell, nem adjuk fel sosem. Ricsi hol jobban lett, hol rosszabbul, de folyamatosan kezeltük es gyógyszereztük amikor kellett. Júniusban kritikusra fordult az állapota, a hirtelen nagy meleg nem tett neki jót. Zihált, a szájából takonyszerű váladék jött. Kétségbe esve hivtam fel az orvosunkat és kértem, hogy segítsen, mondjon valamit. Azt mondta ha nem tudom levinni a lakás hőmersekletét sajnos Ricsi nem éli túl a nyarat. A lakásban már ment egy mobil klima és két ventillátor ami sajnos csak a meleg levegőt kavargatta, nem sok eredményt értunk el. Ekkor a Papagajvilag Alapítvány segitségunkre sietett: felhivta Bordás Krisztina az orvost aki elmondta neki is azt amit nekem. Mivel nekem már nem volt más választásom azon tanakodtunk, hogy Ricsit elvisszük egy olyan helyre ahol nincs ilyen meleg és levegőn van, de ezt az ötletet elvetettük mert nem tudtuk hogy a stressz mit vált ki nála. Ekkor mondta Krisztina, hogy nincs más választás, kell egy klíma. Gyűjtésbe kezdtek és az emberek segítettek. Ricsi kapott egy légkondit. Itt is szeretném megköszönni mindenkinek aki akkor segített nekünk! Nem szeretnék senkit megsérteni aki segített ezért neveket nem sorolnék fel, de külön köszönet a Jákos csoport adminjának aki összerántotta a bandát amikor szükségem volt segitségre. Köszönöm a sok-sok mindent amit kaptunk. Viszont meg kell jegyeznem, hogy azt is megkaptam miért nem altatom el, mindenki jobban járna. Nem! Ő a miénk és amíg szenvedés nélkul tud élni addig kezeljük, mert nagyon sok örömet szerez nekünk, betölti a napjainkat.

Ribizli
a Szakállas papagáj

Vasárnap délután csörög a telefonom egy ismerösöm van a telefonban Imi hogy lenne egy madár mentés tudom e fogadni a madarat. Biztosan tudok neki majd megfelelő gazdit keresni
Letettem a telefont elkezdtem szervezni hogy ha megjön a madár pár napig marad mig érte nem jönnek és megy tovább Lásd kis nimfa/.
Este megérkezett a kis jövevény. Betettük a kaját, vizet egy nagy csomó fürtöst. Józsi azt mondja akkor lássuk azokat a körmöcskéket. Kiveszi a madarat a szállitó kalitból ahogy a dokitól látta és szakszerűen elkezdte vizsgálni a madarat. A kloáka tiszta szem éber kaki csodás. A LÁBA hát szóval azt hiszem mi be vonzuk ezeket a lábhibás madarakat A képeken látni fogjátok a lábat lábakat. Betettük a kalitkába. Imi és Szilvi teljesen kétségbe voltak esve hogy a nyakunkba zuditottak még egy sérült madarat de nem is mi ilennénk ha egészséges vagyis nem testi hibás lenne. Megjegyzem a szállitóban nem is látszott hogy rosszak a lábai.
Mondom nem baj már leszerveztem az útját, igy is fogadják: Egyszerre szólaltak meg de mi már a nevén is összevesztünk útközben, nem tartjátok mégis meg? Eddig tartott a fogadalom, hogy nem, hozzánk már nem jön több madár. A kismadárnak a végén közösen találtuk ki a Ribizli nevet és a névadó szülök vállalták a keresztszülöséget is. Aztán éjjel hallom, hogy valami ropog, reggelre ledarálta a fürtös köles felét. Másnap már elfogadta a gyümölcsöt is. Elsö dolgom volt Pétert felhivni és mondtam hazudtam és van egy ujabb mentett. Erre Ő és azt gondolta hogy én akkor elhittem hogy nem lesz több??? Megbeszéltünk egy idöpontot és Imrével együtt visszük a kicsikét a doktorbácsihoz. A madár azóta jol van, belakta a kalitot, nehezen mozog, a kis lábai mindig lecsusznak a rúdról de ha egyszer megkapaszkodott már nem ereszti. A bal szárnyacskájával is valami van mert lógatja ,de használja. Éjjel egy kis zseblámpa világit neki. Röpülni szeretne az látszik rajta. Néztük néztük a párommal, hogy kicsi a helye, igen kicsi mit csináljunk? Kitaláltuk, hogy kap egy röpdét, de hova? Újabb épitkezés, újabb röpde készités és ha minden rendben vele kap egy társat is mert ugye madárnak madár a párja.  

Henrietta
a Kubai amazon

Igazából a történet ott kezdődik, hogy megbeszéltük otthon már nem jön több madár, ekkor már Gomez is nálunk volt. Tökéletes volt a kis madár csapatunk. Este ülünk az ágyon és nézzük a tv-t, egyszer csak megszólal az én édes párom a következő madarunk neve Henrietta lesz. Mondom mi van, nincs több madár. ,Akkor szóltak van egy kis madár aki súlyos beteg, nem tudják tartani, ha megmarad olyan embert keresnek neki akinél rehabilitálódik a madár.
Henike fiatalon került a tenyésztőhöz, nagyon jó sora volt, nagy röpde és finomabbnál finomabb csemegéket kapott. De egy esős tavaszi napon megázott és megfázott. Vitték orvoshoz, rettenetes állapotba került, gyógyszerezték de nem sok remény volt a felépülésére, már szinte mindenki lemondott róla. A madarat inhalálni kellett, de egy napon a sok munka mellett sajnos bent felejtették őt az inhalátorban. Az állapota válságosra fordult. Nem volt más választás, mivel a tenyesztő nagyon szivén viselte a kismadár sorsát, pénzt energiát nem sajnált, a madarat bevitték az Állatorvos Tudományi Egyetemre és ott kezelték három hónapon keresztül. Mikor a doktorbácsi azt mondta a madár jól van de sosem lesz egeszséges, inhalálni kell, kezelésekre hordani, gyógyszerezni olyan embert keressenek gazdának aki ezen feltételeknek megfelel.
Mivel nekunk volt otthon inhalátor ránk esett a valasztás, mi vihettük haza a kismadarat. Otthon folyamatos párásitással elértük, hogy ne fulladjon, ne stresszelje magát az új környezet miatt. Mielőtt haza vittuk utána néztünk mit is vettünk a nyakunkba hisz amazonunk meg soha nem volt. Kiderult hogy picike szines kismadár aki csak csipog nem beszél, legalábbis nem jellemző a fajra.
Henrietta ,most már így nevezhetjük a kis rosszaságot, hamar belakta a helyet és beilleszkedett gyorsan a csapatba. Viszont amire senki sem számitott nagyon gyorsan, szinte napok alatt megtanulta a nevét. Mióta itt van nálunk stagnál az állapota, viszont a stresszt nagyon nehezen viseli, abban a pillanatban befullad ha számára nem tetsző dolog történik. Henrietta nem kézzel nevelt madár, megfogni nem lehet. Imádottja a párom, neki már a fejére és a vállára száll. Nagyon féltékeny, ha ő molesztálja apát, senkit nem tűr meg a közelében. Mostanság már kinyílt a csipája a kisasszonynak, mert bizony sokszor megmutatja ki az úr a házba. Amazon voltát nem hazudtolja meg!

          Egy nemes papagáj története 1 rész
​A történet első része:
A kezdet elmondás alapján íródott ki hozzátett ki elvett belőle
​Megszülettem Akkor még nem tudtam milyen világba érkezem milyen megpróbáltatások várnak rám. Ez idáig úgy gondoltam jobb lett volna ha meg sem születek. Sok gazdám volt már azt sem tudom mikor is fordult aztán nagyon rosszra a sorsom. Talán akkor mikor is mellém tettek egy nagy erőszakos vörös madarat aki utált engem.Én próbáltam kedves lenni vele de ő gyűlölt engem.Egyszer aztán annyira elvert hogy alig maradtam életben. Kivettek mellöle külön és betettek egy volierbe ahol a mellettem lévő helyen kis zöld madarak voltak .Próbáltam velük barátkozni de ők ahelyett hogy szóba álltak volna velem, a rácson keresztül leharapták a körmeim ami nagyon nagyon fájt és vérzett. Ők sem szerettek engem. Alig bírtam a rácsokat fogni. egyik ujjam jobban fájt mind a másik . Szépen lassan egyedül maradtam magamra és rájöttem arra ha lerágom a tollam van mivel elfoglalni magam. Először a hasamról téptem le a tollat,sokat szidtak miatta.Nagy magányomban a hátamról a lábaimról a szárnyamról is lerágtam a tollat.A faroktollam mikor rágtam nagyon fájt és nagyon vérzett Aztán egyszer csak arra eszméltem egy idő után hogy kopasz lettem nem melegít a tollam és jaj nem tudok repülni. Most mi lesz velem???? Egy nap arra ébredtem hogy a gazdám áll a röbde előtt megelégelte mit is műveltem magammal és oda adott egy férfinek.Félelmetes volt. Nagyon nagyon féltem és mindent elkövettem hogy a csupasz kis testem senki ne fogja meg goromba lettem.Egy kis kalitkába zártak.Enni kaptam de a tollam továbbra is rágtam pedig mellettem vidám kis madarak voltak akik repkedtek a kalitkájukban. Én csak ültem szomorúan és tépkedtem a tollaim immáron sikoltozva mert már nagyon fájt. Így hamarosan megint elkerültem az otthonomból. Itt is megelégelték a tolltépésem senki nem értett meg és senki nem tudta én csak egy kis szeretetre vágyom . Egyik nap egy néni jött értem .A gazdám egy rongyba csavart így vágott a hordózóba mert félt hogy megcsípem.
A néni aki haza vitt nagyon szimpatikus volt finom illatú. Ahova kerültem volt két madár egy zöld és egy ugyan olyan piros aki nagyon nagyon elvert engem. A szívem elszorult hova is kerültem,milyen megpróbáltatások várnak rám már megint. De jó dolgom volt kaptam egy saját kalitkát .A kalitkám ajtaja ha nem voltunk egyedül mindig nyitva volt de én féltem nem is tudom mikor vettem a bátorságot hogy először kijöjjek és meg nézzem hova is kerültem. Jó dolgom volt .Finom ételeket kaptam fújtak valami nagyon fincsi dologgal ami a bőrömnek nagyon finom volt.Játszottam a zöld madárral de inkább piszkáltam de kint lehettem és mehettem minden hova A nagy vörös madár sokszor jött a kalitkámra és kíváncsian nézett ki is vagyok,de én féltem tőle Lassan kinőtt a tollam és nagyon szép lettem már repülni tanultam,mikor is nem tudom mi történt velem újra lecsupaszítottam magam. Teltek a napok hónapok újra kinőtt a tollam és én pár hónap múlva újra csupaszra és véresre rágtam magam. Gazdasszonyom sokat dolgozott nagyon sajnált hogy nem tud velem eleget foglalkozni. Hallottam mindig beszélt egy kis fekete dobozba és engem emlegetett hogy nem tudja mitévő legyen azt szeretné ha jobb dolgom lenne de nagyon szeret engem.Sokat gondolkodott azon hogy oda ad engem valakinek aki szeretni fog és szinte minden percben velem fog tudni foglalkozni. A piros madárral sokat veszekedtem incselkedtem vele.. Aztán eljött a nap amikor arra eszméltem szétszedik a kalitkám engem törőlkőzöbe csavarnak gyengéden megfognak és beültünk egy zűmmögő csodába és útra keltünk.
​

Ahova a gazdasszonyom vitt maga volt a csoda mindenhol mászókák és nagyon sok madár volt akik beszéltek és kiabáltak egyszerre. 

Azt sem tudtam hova kapjam a fejem. Mindenki kíváncsi volt rám.. Kicsit megkönnyebbültem mert nem volt itt piros madár akitől rettegek.. Viszont voltak zöld madarak akik a rosszra emlékeztettek akik leharapták a körmöm. A madarak hintáztak fákat rágcsáltak. Egy másik néni nagyon gyengéden átvett kivett a törölközöböl meg puszilta a csőröm és azt mondta haza érkeztél kis legény. .Legnagyobb meglepetésemre volt egy ugyan olyan madár mint én de velem ellentétben neki gyönyörűséges volt a tolla. 

Mint megtudtam mert az új mamim elmondta Alfi majd nem ilyen rettenetes állapotban került ide mint én .Alfi egy hatalmas ember vállán ült nyugodtan nem bántotta senki. Megnéztek engem és elmentek egy másik helyiségbe ahol a szépséges madarak hintáztak fákat rágcsáltak. repkedtek és kiabáltak beszélgettek és nekem zsongott a fejem azt sem tudtam hova kerültem A kalitkámat fel állították és én nagyon féltem ugyan kaptam valami nagyon finom illatut ami már nem volt teljesen idegen a számomra de nem mertem hozzá nyúlni kaptam finom magot amit csak néztem pedig nagyon szeretek enni..Aztán jött egy fiú és megkérdezte tőlem hát te ki vagy ? Nagyon szép vagy ,és nekem elkerekedett a szemem hogy nem mondják hát te meg miféle szerzet vagy hogy nézel ki nem szégyenled magad?Senki nem bántott én mégis rettegtem. Reggel nagyon éhes és szomjas voltam .Szinte egész éjszaka rágtam magam és vércseppek voltak alattam. Az új mamim nagyon megijedt és mikor az a hatalmas ember átjött és megnézte mit műveltem magammal azt mondta ez így nem maradhat tovább. Sötét és kicsi ez a kalitka ebben nem maradhat ez a madár. A fejem felett tanácskoztak és rettegtem ,nem tudtam mit is fognak velem csinálni. Hiába nyugtatgatott a mamim semmitől nem kell félnem én nem hittem neki. Az a hatalmas ember nagy kezekkel megfogott és betett a ketrecembe hogy egyek.
​Amint a lábam a rúdra ért én azonnal nagyon ideges lettem és elkezdtem magam tépni és hozzá a hang amit fájdalmamban kiadtam mint ketten meg rémültek. A kalitkából azonnal kivettek és vissza tettek a kalitkám tetejére.
Közben már a mamim felhívta a doktorbácsit hogy azonnal segítségre van szűksége. Megbeszéltek egy időpontot mikor is tud engem megnézni a doktorbácsi. Közben nagy dolgok történtek a hatalmas ember sürgött forgott és csak arra eszméltem fel hogy egy világos szép nagy új kalit az otthonom amiben játékok is vannak. Közben már kaptam valami finomat amiről nem tudtam hogy mi de meg szűnt a tollrágás miatti fájdalmam és egyik nap langyos vízperrel másnap azzal a nagyon finom aloéval fújták a kiszáradt viszkető bőröm.Mellettem egy csoda készülék volt kiderült párásító hogy ne száradjon ki a bőröm mert a mamim azt mondta olyan vagyok mint egy kis rinocérosz. Féltem elhátráltam és elfutok ha felém közelednek de minden finom amit kapok és tudom érzem most már itt szeretni fognak. Aztán eljött az idő amikor valami hordozott hozott a mamim nagyon megijedtem ketten próbáltak megfogni én annyira féltem ugyan ráültem a mami ujjára de leugrottam és elszaladtam ketten kapkodtak utánam hogy megbírjanak fogni mikor is bekerültem a hordózóba. Össze dőlt a világ amit eddig immár csodásnak hittem. Lenn kucorogtam hiába volt benn ülőrúd és hiába próbált a mamim megnyugtató szavakkal vigasztalni. Aztán megérkeztünk egy helyre ahol is kinyílt a hordozó ajtaja és én kiültem a szélére és onnan a mami ujjára ültem . A mamim magához húzott betakargatott egy tőrőlkőzővel nehogy megfázzak. Egyszer csak egy hangot hallottam és szólítottak a nevemen idegen volt a hang és én rettenetesen féltem. Sokáig voltam még a mamimnál mint kiderült a doktorbácsi kikérdezte mi is történt velem idáig. Aztán elvett a fehér ruhás doktorbácsi meghallgatott megnézte a a szárnyam közben a fejét csóválta és azt mondta ezek a lerágott tollak rettenetes fájdalmat okoznak nekem. Megnézték a számat a popsim vettek mintákat és vért . megmértek A végén nagyon megdicsértek hogy ügyes voltam,és vissza kerültem a hordózóba . Otthon nagyon ideges voltam újra elkezdtem rágni magam de kaptam a finomságot és finom langyos permetet. Kezdtem össze szedni magam már tele voltam pihével és nőttek a szürke tollak is volt egy két faroktollam is már ami kezdett kibújni.Aztán hetek múlva meglátogatott a gazdasszonyom kiabáltam és nem mentem oda hozzá . Teljesen felkavart a látványa és én újra kiszedtem a pihéket le rágtam a tokokat ami újra elkezdett vérezni.. Hogy miért is tettem ezt magam sem tudom. Mindent megkapok amire szükségem van szeretnek a többi madár tisztes távolból figyel engem. Mikor kiabálok egy madár mert nem a mami mindig rám szól csöndbe legyél már ne kiabálj.

Félek mindentől de meg próbálok erőt és bátorságot venni mikor a gazdám leül az ágyra és sokszor szinte egész nap velünk van akkor lemerészkedek a háta mögé és nézem hogy Alfinak milyen csodás dolga van egész nap a hatalmas ember vállán ül , és nem fél láthatóan boldog. Nem szeretek egyedül lenni ha nincs a hatalmas ember a szobában kiabálok és akkor mindig rám szólnak annyi játékod van miért nem foglalod el egy kicsit magad. Próbálok beilleszkedni az új családomba remélem már nem adnak senkinek szeretek itt lenni és tudom még fogom rágni magam ez egy belső kényszer a félelem a rossztól. Bízom abban hogy a családom ezt megérti és nem dobnak ki

 SZERETEK ÉLNI SZERETEK ITT LENNI TALÁN MOST MEGÉRTENEK ÉS MEG GYÓGYÍTANAK ENGEM LELKILEG MERT A LELKEM BETEG.

k mondani . Tudom hogy hónapok évek mire helyre jön a kis madár. A hétvégén elkészült az új helye. Immár a két nemes egymás mellett lakik. Mind kettőnek szinte egész nap kivan nyitva az ajtó az ajtó előtt egy mászóka van mind kettőnek kedvükre játszhatnak rajta. Vince ha kijön megül az ajtó tetején egyelőre ha el is mászkál idegesen kapkod magához. Nagyon ritkán ha mondom üljön az ujjamra ráül egy darabig elücsörög a vállamon de aztán kéredzkedik vissza a helyére. Ha Alfit nem látja kiabál minden percben azt lesi mit csinál a másik. Már van egy két farok toll tok és láttam a vállán is van zöld tokos toll. Hosszú idő míg elnyerjük a bizalmát tudom. Alfi is keresi Vince társaságát de mivel Vince még elég sérülékeny ezért csak szigorú felügyelet mellett lehetnek egymás mellett kinn.
Alfi már három éve van velünk igaz már nem csonkolja magát de a farok és szárny tollait állandóan lerágja. Most hosszú idő után kinőtt két farok toll hogy nála is meddig lesz meg nem tudni. Nagyon bízom benne hogy jól ki fognak jönni egymással
A két nemes külön külön eteti a játékait ha együtt vannak érdekes szinte egykorúak de Alfi koldulja az ételt Vincétől. Ezért is nem engedjük őket össze mert félek hogy az egyik lefog fogyni a másik meg kismalac módjára meg hízik.Habár ezt már ketten is megcáfolták.
Ha valakinek van tapasztalata ilyen téren szívesen venném a segítséget mi a teendő. Számomra már az is furcsa hogy két fiú és etetteti magát az egyik.
Azt is tudom hogy Vince nem fog teljesen kitollasodni mert a toll tokok ahol elhaltak ott nem fog toll nőni mert a csonkokat sosem húzta ki hozzá értő állatorvos.
Hamarosan újra felkeressük a doktor bácsit. Jó lenne ha jó tanácsokkal látna el minket . Most játékokat készítünk nekik mindenféle formában hogy ne unatkozzanak de Vince egyelőre szinte hozzájuk sem nyúl. Nem tudod mi hányadik gazdái vagyunk és hogy mi történt ezzel a kismadárral de valaki nagyon elrontott nála valamit.
Az első legnagyobb gond én azt gondolom a: KÉZZEL NEVELÉS
​

​Ami számomra nagyon érdekes senki egyik madár sem háborgatja. Ricsi aki minden lében két kanál sosem megy a játékára nem szedi szét a karikákat nem megy be a ketrecébe és nem eszi ki a kajáját mind ahogy teszi minden madárral. Felváltva vannak kint a nagysanyik a jákó de mind tiszteletben tartja az Ő helyét és egyik sem megy még csak a közelébe sem. Heni baba aki még a jákónak is neki megy vele is békességgel el van.
Nagyon sajnálom hogy nem tudtam elmenni a menhelyre és meghallgatni mit is mond Nadja a problémás madarakról mert ha valakinek nekem nagy szükségem van ezekre az információkra, hogy hasznosítani tudjam a hallottakat. 

Főnix
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal pár, akik nagyon szerettek volna egy kis papagáj fiókát A fiú gyakorlatiasabban gondolkodott picit, felvetette, hogy akkor nincs nyaralás, megszűnnek a bulik. A leány mégis nagyon szerette volna ezt a fiókát. A jákó mellett döntöttek. Felkerestek egy tenyésztőt és szorgalmasan látogatták a leendő madarukat, addig a napig míg haza nem vihették. Csodálatos volt látniuk, ahogy cseperedik hétről- hétre a kis jákó fióka, ahogy kinyílt a szeme és ahogy hétről hétre egyre tollasabb lett. Elérkezett a nagy nap, amikor a várva várt kincsüket haza vihették. A fiókát még otthon etetni kellett táppal, így az teljes mértékben hozzájuk nőtt. Sok mindent megtanult, okosodott. Féltékeny volt a mamijára nagyon. Sajnos sokat volt egyedül, míg ember szülei dolgoztak. Mikor tehették, vele foglalkoztak. Sokat játszottak együtt és bolondoztak. Nagyon szerette a zenét és még táncolni is megtanult. Hónapok teltek így el, eltelt egy év és majd újabb hónapok.A kis papagáj egyre többet és többet szeretett volna kint lenni, sokat lógott a kalitka rácsán, sokat kaparta a kalitka fém alját.Mamijának sajnos gondjai voltak és ő, mivel nagyon okos,megspékelve a vadállati ösztönével, érezte ezt. Egyik reggel arra ébredtek, hogy a kalitka rácsa és mellette a fal csupa vér.
Kétségbeesve kértek segítséget és így, jutottak el egy klinikára, ahol a madártól vért vettek, röntgen felvételt készítettek. Kapott gyógyszert miután felállították a diagnózist: A vitamin hiány,és alacsony a kalcium szint. Kérték a gazdikat, változtassanak a madár kis kalitkás és magkeverék etetéses tartásán. Elmondta a Doktor, vírusokra is tesztelni kell a madarat a tünetei miatt. Haza mentek a madárka kapta a gyógyszert. Közben összedugták a fejüket a fiatalok, mitévők legyenek, hogyan változtassanak a tartási körülményeken. A lakás kicsi nagyobb kalit és még egy madárnak egy másik kalit... nos, nincs hely, pici a lakás, sajnos nem tudják biztosítani. Eltelt pár nap, úgy látszott, rendeződik minden a madárral.
Ekkor a dolgok még rosszabbra fordultak. A madárka most már nem csak a hátán, hanem más testrészein is tépni kezdte a tollát, s véresre csípte magát. Újabb kétségbeesett telefonálgatás, utazás és irány az orvos. A madárnál most már szélesebb körű vizsgálatokhoz történt vérvétel, kapott kenőcsöt is és ellátták a gazdit utasításokkal. Mivel a jákónak fájdalmai voltak, egy hétig járt kezelésre a doktornőhöz a gazdival, hogy a sebes részeket megfelelő ellátásban részesítsék. Itt is elmondták: a madárka kis kalitkás, magányos tartásán változtatni kell. Vagy vegyenek mellé párt, vagy keressenek olyan gazdit, akinél a madár társra talál. Meg jött a várva várt második véreredmény: a vérben megemelkedett a cink mennyisége. Igaz, értékhatár feletti volt, de ez önmagában nem indokolja önmaga csonkítását. Pár napig megint úgy tűnt, hogy helyre jön, megáll nála a tolltépés és önmaga marcangolása. Ekkor történt, hogy mivel a mamijával napi kapcsolatban voltam, kétségbeesve hívott fel hogy tegyünk valamit, mert a madár újra és újra magának esik, szörnyű látni és hallgatni amit csinál magával. Nem tudja kivárni az időt, míg újra rendel az orvos. Egyre idegesebb lett a madár viselkedésétől. Megbeszéltük, elvisszük az én madaraim kezelőorvosához, ahol kérésére jelen voltam a vizsgálaton. Hogy miért? Mert a párjával arra jutottak, nálam jó helye lesz a jákónak, mivel nem áll módjukban a madár helyzetén sajnos változtatni, bármennyire is szeretnének. Nálam a feltételek adottak, ugyan nem röpdés elhelyezés, de párja lesz és a helye is jóval nagyobb. S a fő szempont, nálam többé nem lesz egyedül a madár. Tanácsolták neki többek között, hogy kiviszik Brémába, de ő nem élt ezzel, mert megnyugtatóbb számára, hogy itt, a közvetlen közelében figyelemmel tudja kísérni a jákó sorsát. Ő látni szeretné a madarat, idővel látogatni is, s ezért nem 1000 km-t utazgatni.

Felhívtam a madaraim kezelő orvosát, kértem tőle időpontot. Kikérdezett pontosan, mi is történt idáig. Elmondta hogy nagyon rizikós egy ilyen madarat bevinnem a többi madaram közé, nem tudhatjuk nem vírushordozó-e, nem fertőzött- e a madár. Tudja hogy nincs leszűretve minden madaram, ennek ellenére kockázatot vállalok ezzel. Elérkezett az idő , a rendelésen pont összetalálkoztunk . Még sosem láttuk egymást csak messengeren és telefonon beszéltünk. Mégis olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Sok mindent megbeszéltünk, míg vártuk, hogy bemehessünk. Eljött ez a pillanat is. A doktor úr alaposan kikérdezte a gazdit az eddigiekről, megnézte az addigi leleteket,elmondta a véleményét, sőt, telefonon beszélt a doktornővel, aki előzőleg kezelte a madarat. Elmondta, nagyon fontos lenne az ő esetében egy vírusszűrés és egy endoszkopos vizsgálat,hogy megtudja, mi lehet a tolltépés oka. A vérvétel kizárta ugyan az aspergillosist, de így látta jónak. Kereste az előző eredmények között a bélsár vizsgálat eredményét, de eddig ilyen vizsgálat sehol nem készült. Szemrevételezte a madarat, le is mérte, soványnak találta. Egyébként ez nekem is feltűnt. Megnézte a bőrét, a tollait . Rettenetesen ki van száradva a bőre és erősen tollhiányos. Kint várakoztunk, míg a vizsgálatokat végezte és nagyon izgultunk, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Levette a vért a vírusokra, bélsár mintát vett, majd elmondta az endoszkopos vizsgálat eredményét. Kapott a madár gyógyszereket itt is, valamint jó tanácsokat a továbbiakra nézve, majd eljöhettünk. Másnap a gazdi, nevezzük most már a nevén, Eszter feljött hozzánk, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Szinte napi kapcsolatban voltunk. Közben megjött a bélsár eredménye, két féle baktérium tenyészett ki, arra is gyógyszeres kezelést kapott a jákó. Még egy hét sem telt el, felhívott Eszter, hogy teljesen kivan mert rossz nézni, mit művel a madár magával . Mindent megadtak neki, a legnagyobb szeretetben nevelték és ez mégis kevés neki, de miért?????Nagy nehezen eljött a nap, hívta az orvost, hogy megvannak-e a vírus tesztek eredményei. Megvoltak! Negatívok! Kérdezte, mikor hozhatja Főnixet. Hétvégét beszéltük meg, hogy több időnk legyen megismerkedni vele...mire oda jutottunk hogy itt az idő az elválásra, most már valóban meg kell válni a madártól, mindketten rádöbbentek, mennyire szeretik, mennyire üres lesz nélküle minden és mennyire életük része volt ez a kis lény. Nem sürgettem őket, tudtam, idő kell az elváláshoz. Szabadságot vettem ki, rendezgettem a jövőbeli lakhelyét, amikor megint közbeszólt a Sors. Hétfőn a madár annyira tépni kezdte magát, hogy Eszter teljesen kétségbe esett és úgy döntött, nem várhat a dolog tovább, azonnal hozza. Köszönhetően főnökasszonyom, kollégám hozzáállásának sikerült azonnal szabadságra mennem, így jöhetett Főnix egy héttel hamarabb.Aztán másnap reggel rögtön egy előre nem látható problémával kellett szembenéznem, a madár eszik, iszik, elvan, de a gyógyszereit nem fogadja el tőlem. Kézből egyáltalán semmit nem fogadott el. Az edényeiből evett, ivott, de kézből semmit. Eszter mikor másnap telefonált, elmondtam neki, mi a helyzet. Ő azonnal vonatra ült és eljött hozzánk beadni a gyógyszereket a jákónak. A madár amikor meglátta Esztert, nagyon ideges lett. A mai napig nem tudjuk mi válthatta ki benne ezt, s hogy ezt tegye magával. Kezdetben Eszter is nálunk volt, majd később már csak a gyógyszert beadni jött hozzánk, hogy lassan, fokozatosan szokjon el Főnix tőle. Aztán egy nap elköszöntek a madártól Eszter és a párja is. "Szeret nem szeret ? vele vagy nélküle?"
Azt hiszem, ez volt a végső csapás a jákó számára! Már aznap este elkezdte szedni a tollakat anyakán, majd másnap reggelre le is csupaszította teljesen ott.
Pár napja voltunk kontrollon, újra levették a bélsár mintát és most újra várjuk az eredményeket.