Mi ehető papagájaink számára

Virágpor a papagájainknak.

​‎Csilla Iaynarab‎ :
​Virágpor a papagájainknak. Egy szuper egészséges kiegészítő táp embernek, papagájnak egyaránt. 

A virágpor rendkívüli összetétele
A virágpor a leggazdagabb forrása a vitaminoknak, ásványi anyagoknak, fehérjéknek, aminosavaknak, hormonoknak, enzimeknek és zsíroknak, valamint jelentős mennyiségben tartalmaz természetes antibiotikumokat is. Az ismert vitaminok többsége a virágporban tökéletes arányban van jelen, ami még tovább növeli az értékét. Egy teáskanálnyi virágpor megközelítőleg 2,5 milliárd szemcsét tartalmaz, melyek rendelkeznek az adott növényi faj, így például, a virág, a gabona, a gyümölcs, a fa számára a szaporodásához nélkülözhetetlen összetevőkkel. 20 gramm nyers virágpor, kb. 900 gramm zöldség és gyümölcs tápanyag tartalmának felel meg. Gondoljunk csak bele, ez egy hihetetlen adat! Karotin Nagyjából 5000-9000 mikrogramm közötti aktív karotenoid, béta karotin és egyéb karetinoid található a virágporban, amely a szervezetben mint tudjuk, A-vitaminná alakul át. A karotenoidok kizárólag a rovarok által beporzott növényekben találhatók meg, míg a szél által beporzott fajtákból teljesen hiányoznak. A karotént legnagyobb mértékben tartalmazó virágporok akár 20 x többet is tartalmazhatnak ebből az anyagból, mint az azonos mennyiségű sárgarépa, tehát a virágpor kiváló forrása az A-provitaminnak, végső soron az A-vitaminnak. A karotenoidok általában kapcsolódnak a pollenszemek külső rétegéhez, de némelyik kötődik a pollensejtek fehérjéihez is. Flavonoidok A karotenoidok osztálya mellett van egy másik csoportja a növényi színanyagoknak, ami szintén megtalálható a virágporban és igen nagy mennyiségben, nevezetesen a a növényi színezőanyagok, így a flavonok, flavonoidok, továbbá citokróm is előfordulhat a virágporban. A flavonoidokról tudjuk, hogy erőteljes antioxidánsok, tehát semlegesítik a káros szabadgyököket a szervezetünkben. A nyers virágporon keresztül bevitt flavonoid, jóval hatékonyabban fejti ki hatását a szervezetünkben, mint számos megvásárolható flavonoid készítmény, amelyek többsége feldolgozott állapotban tartalmazza csak ezeket a rendkívüli anyagokat.
A virágpor minden fajtája jóval nagyobb arányban tartalmaz B1-, B2- és E-vitamint, mint amennyi a bogyós gyümölcsökben vagy a zöld levelű zöldségekben megtalálható. 1 gramm friss, nyers virágpor 7-15 milligramm mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint nyomokban E-vitamint (tokoferolt).
Számos egyéb vitamin megtalálható a virágporban, mint a B5, B12, D-vitamin, a biotin, az inozitol és PABA (para-amino-benzoesav).
Ásványi anyagok és nyomelemek A virágpor teljes ásványi anyag tartalma 1-7% között váltakozhat (átlagosan 2,7%), hasonlóan a gabonákhoz és bizonyos magokhoz. A virágpor akár 59 különböző ásványi anyagot és nyomelemet tartalmazhat és mindegyik nyomelem könnyen emészthető formában van jelen. Aminosavak és fehérjék A virágpor fehérjetartalma, beleértve bizonyos peptonokat és globulinokat, 10-35% között mozog, eredetétől függően, átlagosan 20% körüli. Ennek 40-50%-a szabad aminosavak formájában van jelen. Minden virágpor egyformán 22 típusú aminosavat tartalmaz, de különböző mennyiségben. A virágpor aminosav tartalma 10-13% között ingadozik, melyből 26,88% fehérje vagy fehérjetartalmú anyag. 5-7-szer több aminosav található a virágporban, mint azonos mennyiségű marhahúsban, tejben, tojásban vagy sajtban. A virágporban lévő aminosavak, nélkülözhetetlenek a mindennapi táplálkozásban és szervezetünk nem képes őket előállítani. A nyers virágpor kiváló mindennapos tápláléka lehet a kevés húson élőknek, a vegetáriánusoknak, hiszen nagyjából napi 35 gramm virágpor képes fedezni a szervezet fehérjeszükségletét. Ugyanakkor már napi 25 gramm virágpor elfogyasztása elegendő az összes létfontosságú aminosav biztosításához a szervezet számára. A virágporban különböző fehérjetartalmú anyagok találhatók, mint az albumin, globulin, guanin, hipoxantin, lecitin, pepton, vernin és xantin. A szervezet hatékonyabban hasznosítja a táplálékból származó fehérjét, ha minél többféle aminosav áll rendelkezésére éppen ezért a virágporban lévő fehérjék jobban hasznosulnak mint a húsokban lévő fehérjék, hiszen ezen utóbbiak többségében, nincsen ennyi aminosav.
Ez a jegyzeted előnézete.

A kalcium fontossága a madarászatban

13/5/2017

Sokan nem is gondolják, hogy a kalciumnak milyen fontos szerepe van madaraink egészségének megőrzésében. Nem csak a hiánya, de a túladagolása is komoly problémákat okozhat. Most biztos néhányan elhúzzák a szájukat. Ugyan már, a kalciumot nem lehet túladagolni! Sajnos az az igazság, hogy lehet. A mai modern készítmények könnyen felszívódó kalciumot (calcium gluconate) tartalmaznak. Az emésztőrendszerben található "kalcium gáton" így átjut, és bekerül a madarak szervezetébe. Ha egy tojónak a tojásrakási időszakban túl sok ilyen kalciumot adunk, a szervezetében megemelkedik a kalcium szint. A tojásrakáskor ahhoz, hogy a csontokból kalciumot tudjon felszabadítani, szükséges, hogy a vér kalciumszintje leessen. Ennek hatására a mellékpajzsmirigy termelte parathormon, a csontbontó sejtek segítségével aktiválja a csontokból a kalcium tartalékokat, és a madár 24 órán belül olyan mennyiségű kalciumot mozgósít, mint amire egy emlős csak egy hónap leforgása alatt lenne képes. Csakhogy a folyamatosan adagolt, gyorsan és könnyen felszívódó kalciumkiegészítő miatt, a parathormon képződése nem vagy nem kellőképp aktivizálódik. A madár nem képes elegendő kalciumot felszabadítani, ami a tojásrakáshoz szükséges, így pontosan az történik mintha kalcium hiánya lenne: tojás visszamaradás alakul ki. Ha maga a tojás nem is fejlődik rendellenesen, van egy másik veszély. A vér relatív magnézium szintje magas lesz, ami az izmok elernyedéséhez vezet. A madár nem lesz képes kipréselni magából a tojást. Mindkét esetben a tünetek megegyeznek a klasszikus kalciumhiány következtében kialakult tojás visszamaradás tüneteivel. Mit tesz ilyenkor a jóindulatú madarász? Még több, még hatékonyabb kalcium készítményt fog adni, amivel csak növeli a bajt. Hogyan lehet elkerülni a 22-es csapdáját? Először is bízzuk a madarakra, hogy mennyi kalciumot akarnak fogyasztani. Ha szükségét érzik és van előttük megfelelő kalcium kiegészítő, akkor enni fognak belőle. A természetes kalciumforrás nem képes túladagolást okozni (a bélrendszerből csak az oldott kalcium szívódik fel a D-vitamin segítségével). A madarak is érzik, hogy mire van szükségük és amennyiben az a rendelkezésükre áll, úgy fogyasztani fognak belőle. Csak nagyon ritka, kivételes esetben fordulhat elő, hogy oldott kalcium segítségét kelljen igénybe venni. Változatos, kiegyensúlyozott táplálással és a madarak számára mindig rendelkezésre álló kalciumos kiegészítőkkel (optimális esetben az úgynevezett madár grittel) nem kell tartanunk az ilyen problémáktól.
Ha valaki most azzal nyugtatja magát, hogy nem kell félnie, hiszen nem tenyészti a madarakat, akkor gondoljon csak az angolkór (rachitisz) néven elhíresült hiánybetegségre. Minden élőlénynek szüksége van a kalciumra, a tollváltási időszakban a madaraknak ez az igénye ráadásul megnő. Bizonyos fajok kalciumszükséglete pedig már eleve az átlagosnál is magasabb (gondolok itt elsősorban az afrikai fajokra mint pl a jákó vagy a szenegáli papagáj).
És akkor essék szó a kalcium hiányról (hipokalcémia) is. A kalcium hiánya talán a leglátványosabban - és a leggyakrabban - a tojóknál jelentkezhet a tojásrakási időszakban. A tojások a kalcium hiány miatt nem képesek teljes mértékben kifejlődni a madár petefészkében, a tojás héja túlságosan vékony vagy gumiszerűen puha. A madár hiába erőlködik, nem képes a tojást letojni, pontosan annak lágy héja miatt. Ilyenkor ha nem segítünk rajta, rövid idő alatt elpusztulhat. Az elakadt tojást állatorvosi beavatkozással lehet eltávolítani a legsikeresebben, de végszükség esetén magunk is megpróbálkozhatunk vele. A madarat meleg helyre kell tenni (~35 °C), a kloákájába egy csepp étolajat kell bejuttatni. Ha még ezek után sem képes a tojástól megszabadulni, akkor nagyon óvatosan, apránként ki lehet masszírozni az elakadt tojást, de ezt csak tényleg végszükség esetén próbáljuk meg, mert könnyen előfordulhat, hogy a páciens nem éli túl a beavatkozást. Azonban ha nincs más választásunk, akkor jobb megpróbálni segíteni, mint tétlenül szemlélni a szenvedését. Ezek után mindenképpen javítani kell a kalcium ellátásán, mert az a kevés ami volt a szervezetében az pont a tojásrakással ürült ki belőle, ha nem kap utánpótlást, akkor a problémát csak elnapoltuk, nem megoldottuk.
A másik kalciumhiány okozta probléma vagy tetániás görcsök formájában jelentkezik, vagy agyvérzés szerű tüneteket produkál. Mindkettő gyors beavatkozást igényel, a madarat valamilyen oldott kalciumot tartalmazó folyadékkal sürgősen meg kell itatni. Ez lehet "Calcimusc" kalciumos injekció egy kevés vízzel hígítva vagy a madarászatban használatos könnyen felszívódó kalciumot és D-vitamint is tartalmazó valamelyik táplálékkiegészítő. Az itatásnál természetesen nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy a madár félrenyeljen.
Kalcium folyamatos pótlására folyékony vagy por alakú készítményeket lehet használni. Az egyik ilyen a gazdaboltokban és állatpatikákban is megvásárolható ÁP-17 nevű készítmény. Eme remek termék nem túl fantáziadús neve az "Ásványi Premix" szóból és a 17% foszfor tartalomból született. De amilyen egyszerű a neve, legalább annyira hatékony is ez a szer. Eredetileg háztáji haszonállatoknak készült, de tökéletesen alkalmas a hobbi madarak kalcium szükségletének kielégítésére is. A kifejezetten baráti árért cserébe - a legkisebb kiszerelés 2 kg - egy ideális arányban kalciumot és foszfort tartalmazó por állagú készítményt kapunk, amit a táplálékhoz keverhetünk vagy akár egy külön edényben kínálhatunk fel fogyasztásra. Azt se feledjük, hogy hiába adunk ideális arányban kalciumot és foszfort, ha mellette nem jutnak elegendő D3-vitaminhoz, az egész semmit sem ér.
A GRIT (más néven madárkavics, madárhomok) az egyik leggyakrabban használt kalciumos kiegészítő. Segítségével nem csak kalciumot juttatunk a madár szervezetébe, hanem elvileg biztosítjuk a megfelelő emésztéshez szükséges apró kavicsokat is. A grit a leggyakrabban kagyló őrleményt vagy mészkőszármazékot (zeolit) tartalmaz. Emellett porózus szerkezetű apró kavicsok is találhatók benne. Mivel a madaraknak nincs foguk, az ételt nem képesek megőrölni, az emésztéshez viszont fontos, hogy az minél pépesebb állagú legyen. A lenyelt táplálék először a mirigyes gyomorba (pars glandularis) jut, ott emésztőnedvekkel és enzimekkel keveredik. Innen továbbhaladva a zúzába (pars muscularis ventriculi) érkezik. A kavicsok itt, a zúzó gyomorban jutnak fontos szerephez. Segítségükkel és a zúza erős izmaival őrlődik szét még alaposabban az étel. Az apró kavicsok (gasztrolit) hiányában a zúza nem képes tökéletesen ellátni feladatát, a madár emésztése nem lesz megfelelő, a tápláléknak arányaiban kisebb részét képes hasznosítani. Legalábbis a természetben, a vadon élő madaraknál ez így van.
Több internetes fórumon is láttam már hozzászólásokat, hogy teljesen felesleges apró kavicsot adni a madaraknak, azok a fákon keresik a táplálékukat, ott nincs kavics, különben is meghámozzák a magokat, az meg már emészthető. Sajnos azonban ez így nem fedi teljes egészében a valóságot. Viszont a probléma nagyon is valós és összetett. Hovatovább még az is elképzelhető, hogy mindenkinek igaza van és mégsem. Ugyanis a madarak nem véletlenül esznek kavicsot, hanem tudatosan; így ha a fán nincs, bizony le fognak menni érte a földre. Ráadásul a madarak zúzógyomrának fejlettsége pontosan megmutatja mekkora szüksége van az adott fajnak a táplálék őrlésére. A ragadozó madaraknak fejletlen a zúzájuk, a rovarevő, nektárevő, lágyevő madaraknak úgyszintén. Ugyanakkor a papagájok többségének - de nem mindegyiknek - fejlettebb izmokkal rendelkező zúzógyomra van, ami már önmagában ellentmond annak, hogy nem lenne szükségük a táplálék további puhítására. Természetesen a túlzott vagy a nem megfelelő minőségű grit fogyasztása tényleges kockázatokkal járhat. Amerikában évente állítólag több száz kedvtelésből tartott madár pusztul el a nem megfelelő kavics vagy kőzúzalék fogyasztása miatt (zúza perforáció). Ennek a problémának a gyökere azonban máshol található. A kézzel nevelés során a madarakat ugyanis egy híg, tejszerű vagy annál csak egy kicsit sűrűbb folyadékkal táplálják, aminek következtében a zúza nem tud kifejlődni, nem erősödik meg a fiókákban. Ezért aztán az így nevelt madarak zúzája - a vadonélő társaikéhoz viszonyítva - gyenge és fejletlen lesz a felnőtt kor elérése után is. Ezt az elvékonyodott, elsatnyult zúzát könnyen perforálhatja egy élesebb kavics. Ezért csak minőségi, apró szemű, szilánkos darabokat nem tartalmazó grit-et szabad használni, kézzel nevelt madarak esetében pedig célszerű teljesen mellőzni. A nem kikelésük óta kézzel nevelt madaraknak - amennyiben megfelelő és minőségi termékeket használunk - véleményem szerint nyugodtan adhatunk grittet, ilyenkor nemigen lehet káros mellékhatása. De semmiképp se adjunk közönséges homokot, durva kőzúzalékot, kagylóőrleményt vagy az építkezéseknél használatos sódert! Ezek tökéletesen alkalmatlanok erre a célra, ezekkel tényleg csak árthatunk a madarainknak. Közben persze ne feledjük el azt sem, hogy a megfelelő, változatos táplálék tartalmazza a szükséges kalcium mennyiséget és a kalcium pótlására vannak másfajta anyagok is.
Forrás: https://egzotikusmadarak.hu/
A témával kapcsolatos irodalom:

• Poult. Sci. July 2008 vol. 87 no. 7 1353-1357 (High Dietary Calcium Causes Metabolic Alkalosis in Egg-Type Pullets)
• Roma Subramanian, Evolving a Parrot's diet, BirdTalkMagazine

0 Comments 

Almaecet a madarászatban

13/5/2017

​Mire is jó az almaecet? Egyáltalán érdemes a madaraknak ilyesmit adni? Véleményem szerint, igen. Az almaecetnek köszönhetően az emésztésben fontos baktériumok jobban, a káros baktériumok viszont kevésbé szaporodnak el a bélrendszerben. Csökkenthető vele a szalmonellózis, kokcidiózis kialakulásának az esélye, de a megabakteriózisra - ami valójában nem baktérium, hanem egy gomba - sajnos nincs semmilyen hatással. Szabályozza az emésztőrendszer sav-bázis egyensúlyát, fokozza a mirigyes gyomorban az enzimek aktivitását; javítja az előemésztést. Használatával jobb lesz a madarak étvágya, csökken a híg ürülék, hasmenés is csak ritkán fordul elő. Az almaecet számos esszenciális aminosavat tartalmaz: fenilalanint, izoleucint, leucint, lizint, metionont, treonint, triptofánt, valint. Vitaminokból a nikotinsav, riboflavin és a pantoténsavat érdemes megemlíteni. Az ásványi anyagokból összesen tizennyolcféle található meg benne - többek között kalcium, magnézium, vas, foszfor, szilícium és kálium.
Hallottam már olyan tévhitről, hogy az almaecet kioldja a madárból a kalciumot vagy, hogy almaecet adagolása esetén nagyobb valószínűséggel fordulhat elő tojáselakadási probléma, mert az almaecet a tojáshéj kialakulását megakadályozza. Ez így ebben a formában nem igaz. Először is, mint mindent, ezt is túl lehet adagolni, aminek következtében hátrányos hatások léphetnek fel. Azonban, ha nem visszük túlzásba az adagolását, akkor nem lesz semmiprobléma. Másrészt természetesen a madárból a kalciumot nem fogja kioldani, ez nonszensz. A kalcium felszívódását befolyásolja ugyan, de nem akadályozza meg azt, hanem inkább elősegíti. Az szintén tévedés, hogy az almaecet kalcium túladagolást okozna. Bár segíti a kalcium feloldódását és ezzel a felszívódását, de csak minimális mértékben, így az normális körülmények között nem okozhat problémát. Baromfikkal végzett intenzív kísérletekkel bizonyították, hogy az almaecet adagolása nem rontja a tojásképzést sem. A kísérletek során, nem fordult elő tojáselakadás, nem fordult elő egyetlen egy esetben sem csontképzési rendellenesség. Megvizsgálták azt is, hogy másfajta eceteknek ugyanilyen hatása van-e. A közönséges ecet a vizsgálatok során jóval kisebb mértékben mutatott jó eredményeket, mint az almaecet. Az almaecet ugyanis nem csupán a savas hatása miatt hat pozitívan az állatok (és nem csak az állatok) egészségére. Az almaecet (erősen leegyszerűsítve) azért működik ennyire hatékonyan, mert bizonyos szerves savkombinációkkal megzavarható a pH-érzékeny baktériumok belső egyensúlya. Ezt a belső egyensúlyt a baktérium csak nagy energiabefektetés árán képes helyreállítani, azonban sejtfalon belépő újabb és újabb savak a baktériumtól folyamatosan energiát vonnak el. Ennek a folyamatnak a eredményeként a baktériumok "kimerülnek", elpusztulnak. A "nem pH érzékeny" baktériumok, - pl. a bélflóra hasznos része - azonban nem így reagálnak, nem érintettek ebben a folyamatban. Ehhez ráadásul az erre érzékeny baktériumok nem képesek hozzászokni, így nincs olyan hatás mint az antibiotikumos kezelés esetén (azaz rezisztencia nem alakul ki). Pozitív mellékhatása továbbá, hogy a víz nem algásodik annyira, és az esetleg belekerült szennyeződésektől sem romlik meg olyan gyorsan.
​Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az almaecet nem gyógyszer. Ha beteg a madár, akkor gyógyszeres kezelésre továbbra is szükség lesz. A különféle anyagok (ásványi anyagok, vitaminok és gyógyító készítmények) felszívódását is befolyásolja az almaecet, így azokkal együtt ne adjuk. Van olyan gyógyszer amelyik gyorsabban és nagyobb mértékben hasznosul a savasabb béltartalomnak köszönhetően (pl tetracyclinens ), de van olyan is amelyik jelentősen veszít a hatékonyságából (pl enrofloxacin
Javasolt felhasználása: kúra szerű alkalmazás esetén az 5%-os almaecetből egy liter vízhez keverjünk kb. 5-8 millilitert, majd ezt adjuk hetente 2-3 alkalommal a madaraknak. Nyáron a kerti röpdében, tartós hőség esetén a hőstressz enyhítése és az alkalózis kialakulásának csökkentése végett, szükséges lehet a mindennapos használata. A hosszabb ideig tartó, folyamatos alkalmazás esetén, egy literhez kicsit kevesebbet, kb. olyan 2-3 ml-t adjunk. Az itatóvíz átlagos pH értéke 6 és 7,8 között van. Ez azonban sajnos kedvez a Salmonella, Pseudomonas, Streptococcus, E. coli, Clostridium baktériumok szaporodásának. Az almaecet hatására a víz pH értéke 6 alá mozog és ezt az értékét tartósan meg is őrzi. Az almaecetnek köszönhetően a víz baktériumtartalma a töredékére csökken.
Úgy érzem a témával kapcsolatban feltétlenül beszélni kell egy sajnálatos módon igen elterjedt téveszméről is. Ez pedig a lúgosítás. Az embereknek mindenféle vackot el lehet adni, ezek közé tartoznak a különféle diéták. Mostanában különösen sok szó esik a lúgosító diétákról, mert a szervezetünk a sok savanyú étel fogyasztása miatt túl "savas" lesz. Ez még enyhén fogalmazva is egy nagy marhaság. Csak azért terjesztik, mert igen nagy üzlet van a sok lúgosító élelmiszer és táplálékkiegészítő árusításában. Az igazság az, hogy a vér majdnem semleges kémhatásúnak számít, és ennek értéke igencsak szűk keretek között mozoghat (pH 7,36-7,44). Ha ettől bármely irányban akár csak egy tizeddel is eltér, már komoly problémák, nagyobb eltérésnél pedig tudatzavar, eszméletvesztés következik be. A gyomor és a belek savassága nem befolyásolhatja a szervezet többi részének pH egyensúlyát. A gyomorban egy rendkívül erős sav van, ez a gyomorsav (pH értéke 1,0-1,5 körüli). Amit még le tudunk nyelni a nyelőcső és a száj károsodása nélkül annak savassága nagyjából 2,8 vagy ennél alig kicsivel kevesebb. Az almaecetes víz pH értéke nagyjából 5,0-5,5. Ez nemhogy savasítaná a gyomrot, hanem még hígítja is a benne lévő nagyon erős sósavat. És nem, az előtte lévő szakaszokon sem lehetséges "kivonódnia" a savnak az ételből. Sőt, olyan sincs, hogy a gyenge sav gyorsan lebomlana és helyette lúg "keletkezne".
A "lúgosítás" teljesen tudománytalan, alapvető kémiai ismereteknek is ellentmondó elméletét egy bizonyos Edgar Cayce (1877-1945) fogalmazta meg a szerényen önmagáról elnevezett Cayce-diéta lényegeként. Akkoriban meg is bukott vele, de úgy látszik napjainkban egyre fogékonyabbak az emberek az ostobaságokra, így sikerült újra előrángatni, leporolni és elhitetni ennek hasznosságát. Valóságos "szakirodalom" létezik teljesen értelmetlen okoskodással és magyarázatokkal. Ezek között van az, hogy az almaecet valójában lúgosít. Csak azt tudom mondani erre: ne légy ostoba, ne dőlj be a "megélhetési természetgyógyászok" dumájának. Sem az embereknek sem az állatoknak nincs szüksége "lúgosításra" és nincs semmi bajuk abból ha rendszeresen enyhén savas ételeket vagy folyadékot vesznek magukhoz. Csak az emésztésüket fogja segíteni, amit nem mellékesen számos kutatás és megfigyelés is igazol.
A témával kapcsolatos irodalom:

• Greg J. Harrison, Teresa Lightfoot. Clinical Avian Medicine: Implications of Macrorhabdus in Clinical Disorders - David N Phalen, ISBN-13: 978-0-9754994-0-5
• Yasuko Hannafusa, Allison Bradley, Elizabeth E. Tomaszewski, Melissa C. Libal, David N. Phalen. Growth and Metabolic Characterization of Macrorhabdus Ornithogaster. Journal of Veterinary Diagnostic Investigation May 2007 vol. 19 no. 3 256-265

Forrás:https://egzotikusmadarak.hu/almaecet...

Csíráztatás

29/5/2017

Kezdjük akkor a legelején. Miért jó a csíráztatás, miért érdemes csíráztatott magot adni a madarainknak? ​A mag egy tápanyagraktár, amit a növények a növekedés megkezdéséhez halmoznak fel. Amikor nedvesség éri a magokat, a bennük le zajlódó biokémiai folyamatoknak köszönhetően, ez a tápanyag átalakul. A mag ilyenkor egy gyárhoz hasonlít, rövid idő alatt hatalmas mennyiségű enzim keletkezik benne. Ilyenkor a legmagasabb a vitamin- és fehérjetartalma is. Ezek a fehérjék ráadásul egy "előemésztett", könnyen és hatékonyan felszívódó formában vannak jelen. Ha a csíráztatás során sötétben tartjuk a magokat, akkor a csírák világos színűek lesznek, és B2 vitaminban gazdagabbak, ha viszont fényes, világos helyen csíráztatunk, akkor a csírák zöldes színűek és C vitaminban gazdagabbak.
A csíráztatáshoz nincs szükségünk semmilyen különleges felszerelésre, a boltokban kapható ​műanyag csíráztató tál teljesen megfelel erre a célra. Ha valaki extra nagy mennyiségben akar csíráztatni, akkor vagy több ilyen edényt használjon, vagy valami nagyméretű rozsdamentes szitát szerezzen be.

Csak jó minőségű magokkal, esetleg erre a célra külön kapható csíráztatható magkeverékkel érdemes próbálkozni. A nem megfelelően, vagy túl régóta tárolt magok nem, vagy csak nagyon rossz arányban fognak kicsírázni.
A magokat vagy magkeveréket alaposan öblögessük le. Az apróbb magokat (fénymag, retekmag) 6-8 órán át, a nagyobb vagy vastagabb héjjal rendelkezőket (pl. napraforgómag) kicsivel tovább áztassuk be. Áztatás során célszerű a vizet legalább egyszer leönteni és friss vízzel feltölteni az áztató edényt. Az ilyenkor enyhén érződő kellemetlen szag a folyamat velejárója, nem kell megijedni tőle. Az áztatás végén a magokat langyos vízzel alaposan öblítsük le.A csíráztató tálba kihelyezett magokat rendszeresen (reggel és este, de akár többször is)
öblögessük le, így elkerülhetjük a penészedést. Nem kell megvárnunk, hogy több centis csírák nőjenek, az alig egy milliméteres csírakezdemények megjelenése után, máris adhatjuk a madaraknak. A magok tápanyag és enzimtartalma ekkor a legnagyobb.
Akik még nem csíráztattak magokat, könnyen megijednek, amikor a csírákon finom bolyhok jelennek meg. Amennyiben ezek hófehérek, csak a csírákon találhatóak, és nincs az egésznek rossz szaga, akkor nincs gond. Ezek az úgynevezett gyökérszőrök, teljesen normális a megjelenésük. A penész a maghéj felületén jelenik meg, nem fehér és kellemetlen (büdös) szagú. Ha jó minőségű magot használtunk, és a csíráztatás alatt rendszeresen öblögettük, akkor minimális az esélye, hogy penész keletkezzen. Penészes csírákat, magokat nem szabad felhasználni! Ha valaki mégsem biztos az eredményt illetően, akkor nyugodtan dobja ki, és próbáljon egy új adagot készíteni, vagy ha van ismerőse, aki járatos a csíráztatásban, akkor kérje a segítségét
.Tippek:

• Az áztatás során ha a vízhez pár csepp citromot vagy almaecetet keverünk, akkor csökkenthető a penészedés esélye.
• Akár csíráztató tál nélkül is lehet magokat csíráztatni. Ehhez csak egy befőttesüvegre lesz szükségünk amibe az áztatás után a magokat behelyezzük. Az üveget ne fedjük le, mert akkor a magok befulladnak, de ne is tegyük túl száraz helyre, mert akkor meg kiszáradnak. Ennek a módszernek az a nagy hátulütője, hogy sokkal jobban oda kell figyelni a magok állapotára, mert ezzel a módszerrel csíráztatva sokkal kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki a penészedésre.
• Ne sajnáljuk a pénzt egy csíráztató tálra vagy szitára. Megéri a befektetést!
• Mungóbab (Vigna radiata)
  

A madarászatban kevésbé ismert, nagyon könnyen és jól csíráztatható. Talán az egyetlen hüvelyes termés aminek legnagyobb részét csíráztatva fogyasztják szerte a világon. Igen értékes tápanyagforrás, de óvatosan kell felhasználni, mert viszonylag magas a vas tartalma. Az áztatás időtartama 5-6 óra legyen.

Ne a vadkenderre vagy az indiai kenderre gondoljunk, ez a haszonnövény, ebből készül például a kenderkötél. Magját kereskedésekben lehet kapni, csíráztatva adhatjuk madarainknak. Áztatni kb 6 órát kell, majd utána mehet a csíráztató tálba. Két nappal később már megjelennek a megfelelő méretű csírák, lehet feletetni a madarakkal.
​
Búza (Triticum aestivum) 

Olcsón, jó minőségben beszerezhető, egyszerűen és könnyen csíráztatható. 6-8 óra áztatás után már át is tehetjük a csíráztató edénybe. Hőmérséklettől függően 2-3 nap alatt már egészen nagy csírák nőnek.
​
​Kukorica (Zea mays)

Legalább 10 órán át kell áztatni. A csíráztató tálban a második nap végére megjelennek a csírakezdemények, az azt követő napon akár már fel is lehet használni.
​
​Napraforgó (Helianthus annuus)

6-8 óra áztatás a minimum, de akár hosszabb idő is szükséges lehet. A csírakezdemények jól láthatóak, 2-3 nap elteltével már fel lehet etetni

​Zab (Avena sativa)

6-8 óra áztatás szükséges. Ha már megindulnak a csírák, gyorsan fejlődnek. A második naptól felhasználható.
​
Lenmag (Lini semen) 

Nyálkásodásra hajlamos, így én nem használom és nem is ajánlom csíráztatáshoz.

​Négermag (Guizotia abyssinica)

6 óra áztatás után át lehet pakolni a csíráztatóba. 1-3 nap után felhasználható. Méreteiből adódóan inkább a kis és közepes méretű papagájoknak, pintyeknek jó.

​Forrás: exotikusmadarak.hu

Ehető virágok

13/5/2017

​A madarak a természetben igen változatosan táplálkoznak.

A magvak, bogyók és gyümölcsök mellett a virágok nektárját, de akár magát a virágot is megeszik. Egyes fajok kifejezetten sok virágot és virágport fogyasztanak. A rozsdássapkás papagájok például olyan mértékben bújják a virágokat a fákon, hogy néhány növény beporzása csakis nekik köszönhető - ezek az úgynevezett Ornithophilous növények. Joggal felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért ne adjunk nekik időnként virágokat a napi táplálék mellé? Tényleg! Miért is ne?
Az alább felsorolt virágokat nyugodtan adhatjuk, nincsenek káros hatással állataink egészségére - persze mértékletesnek kell lenni ezzel is mint minden mással. Ugyanakkor legyünk nagyon óvatosak. Ha nem ismerünk fel egy virágot, ha nem tudjuk teljes bizonyossággal beazonosítani, akkor inkább ne adjuk a madarainknak! Csak a teljesen tiszta és garantáltan vegyszermentes virágokat használjuk fel takarmányozási célra. Ne szedjünk olyan helyről ami autóút vagy autópálya közelében van. A virágboltokból származó virágokat teljesen biztos, hogy növényvédő szerekkel kezelték, így azok egyáltalán nem alkalmasak tápláléknak.

• Körömvirág (Calendula)
• Kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) - Igazi különlegesség. Nemcsak szép virág, de a föld feletti részei mind ehetőek. Ráadásul természetes növényi antibiotikumot tartalmaz, a benne található illóolajoknak köszönhetően a környékén található növényeket pedig védi a kártevőktől.
• Büdöske (Tagetes) - Mint neve is sejteti nem épp illatos, ennek ellenére virága ehető, egyáltalán nem mérgező.
• Kerti szegfű (Dianthus caryophyllus)
• Római kamilla (Chamaemelum nobile)
• Metélőhagyma (Allium schoenoprasum) - Virága és levele is felhasználható, de csak kis mennyiségben, mert ha túlságosan sokat adunk belőle, akkor az könnyen mérgezést okozhat (maximum a teljes napi zöldeleség 1-2%-át teheti ki).
• Százszorszép (Bellis perennis)
• Gyermekláncfű más néven pitypang (Taraxacum officinale) - a gyökere kivételével minden részét adhatjuk. Magas a C-vitamin tartalma és A-vitaminban is gazdag. A benne található vegyületek a májra és az emésztésre hatnak pozitívan.
• Sásliliom (Hemerocallis)
• Kardvirág (Gladiolus spp.)
• Kövér porcsin (Portulaca oleracea) - A növények között ebben található meg a legtöbb omega-3 zsírsav. Magas a C, E és a béta-karotin tartalma is. Íze kissé pikáns, savanykás. Szára és apró virágai felhasználhatóak, de leveléből csak keveset adjunk, mert abban magas az oxálsav tartalom.
• Hibiszkusz (Hibiscus syriacus)
• Törpe nebáncsvirág (Impatiens wallerana)
• Háromszínű árvácska (Viola tricolor)
• Orgona (Syringa vulgaris)
• Máriatövis(Silybum marianum) - Nemcsak a virága ehető, hanem a magjai is nagy kedvencnek számítanak.
• Kerti árvácska (Viola × wittrockiana)
• Golgotavirág (Passifloraceae) - Nevét élénk fantáziájú szerzetesektől kapta akik beleképzelték a virág alakjába a golgota jelképét. Bár a virágja valóban igen látványos kinézetű, minket mégis inkább azért érdekel, mivel mind a virág mind a bogyótermése ehető (lásd még: Maracuja).
• Fokföldi ibolya (Saintpaulia)
• Vadrózsa (Rosa canina) - Az összes rózsafajta virága ehető, de mivel a kertészetekben felhasznált permetek szinte minden esetben jelen vannak a növényen, így csak és kizárólag a saját kertben nőtt, garantáltan permet és vegyszermentes rózsák virágait használjuk fel.
• Orvosi zsálya (Salvia officinalis)
• Tulipán(Tulipa)
• Ibolya (Viola odorata)

VirágporHa virágot adhatunk a madaraknak és a természetben is fogyasztanak a madarak virágport (egyes fajok különösen sokat), akkor vajon lehet adni nekik a virágport mint táplálékot? A válasz - meglepő módon - nem is annyira egyértelmű. A virágport nem lehet kezelni a különféle gombás vagy bakteriális fertőzésekkel szemben, így a boltban vásárolt virágporgyakorlatilag bármit tartalmazhat. Igaz, bevizsgálják, hogy emberre nem-e veszélyes, de ami egy 70 kilós emberre ártalmatlan mennyiség, az még okozhat problémát egy alig pár dekás madárnak. Arról már nem is beszélve, hogy a virágport nem mindegy, honnan gyűjtötték a méhek. Mert ha autóúthoz, autópályához közeli helyről származik, akkor bizony valószínűleg van benne olyan károsító anyag ami a szervezetben idővel felhalmozódhat és problémát okozhat egy kismadár esetében. Összességében tehát legyünk óvatosak a virágpor felhasználásával.
​Forrás :https://egzotikusmadarak.hu/eheto-vi...

Táplálás: mit adhatunk és mit ne adjunk a madarainknak?

13/5/2017

Fontos tudnivalók
​A megfelelő és kiegyensúlyozott táplálás az egyik legfontosabb tényező az állataink egészségének megőrzésében. Csak friss, egészséges gyümölcsöt, zöldséget szabad felhasználni a madaraink etetéséhez. Penészes, fonnyadt, erjedt vagy rothadt tápláléknak a kukában a helye és nem a madarak etetőjében. Olyat adjunk, amit akár mi is megennénk vagy nyugodt szívvel mernénk adni akár egy három éves kisgyereknek is. Általános szabály, hogy jobb óvatosnak lenni mintsem bajt okozni az állatainknak. Némelyik mérgező anyag ráadásul alattomosan fejti ki a hatását, hetekig vagy hónapokig tünetmentes madarak pusztulhatnak el emiatt egyik napról a másikra. Ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy ha emberre nem mérgező, akkor az állatok is kockázat nélkül megehetik, mert ez sajnos nem így van. A gyümölcsöt és zöldséget alaposan mossuk meg, még akkor is ha utána meghámozzuk - ezt egyébként is célszerű, mivel ez az esetleg rárakódott vegyszerek miatt is hasznos, de ugyanakkor bizonyos gyümölcsök héja mérgező lehet, így azt mindenképpen el kell távolítani a felhasználás előtt. A lágyevő, gyümölcsevő madarak érzékenyek a táplálék vas tartalmára, számukra vasszegény diétát kell alkalmazni.
Gyümölcsök
Alma (Malus) - Talán ez az amit a legtöbben és a leggyakrabban adnak a madaraknak. Kétségtelenül megfelelő táplálék a madarak számára. Ugyanakkor több, késhegyig menő vitát olvastam már arról, hogy az almában található magot érdemes-e kiszedni belőle, avagy teljesen felesleges vesződni vele. Az igazság az, hogy ha egy - két magot megesznek a madarak, az égadta világon semmi bajuk sem lesz tőle. Kistestű madaraknál, illetve nagy mennyiségű magnál azonban már fennáll a mérgezés veszélye. Az almamag ugyanis amigdalint tartalmaz ami egy mérgező ciánglikozid. Idegméregként a sejtek oxidációs folyamatát gátolja, így a mérgezés következtében a megfelelő mennyiségű oxigén ellenére a sejtek szó szerint megfulladnak. Erős mérgezés esetén a hatása nagyon gyors, pár perc alatt bekövetkezik a halál. Én ezért azt javaslom, hogy amennyiben lehetséges, az almamagot távolítsuk el az etetésre szánt almákból.
Füge (Ficus carica) - A fügefélék érett áltermését vagy a rügyeket nyugodtan adhatjuk a madaraknak. Nagyon magas a kalcium tartalma, sok benne a réz, mangán, magnézium, kálium és a K vitamin Említésre méltó még az antioxidáns (flavonoid és polifenol) tartalma is. Amire érdemes odafigyelni, hogy enyhe hashajtó hatása van.
Körte (Pyrus) - Édesebb húsát a madarak szeretik, de itt is érvényes, hogy mindegyik madárnak saját ízlése, önálló egyénisége van. Az egyik imádni fogja, míg a másik pedig nem hajlandó belőle egy falatot sem enni. Magját - akárcsak az almának - célszerű eltávolítani.
Kivi (Actinidia deliciosa) - Nálam csak pár madár szerette, azok is inkább a magos részét. A boltokban kapható erősen savanyú kivi esetében ez nem is csoda. Ha hagyjuk megérni (a kivik közé tegyünk egy almát, az alma által kibocsátott széndioxid segíti a beérésüket), akkor valamivel nagyobb sikert érhetünk el vele.
Mango (Mangifera) - Nagyon szeretik a madarak, de mindenképp várjuk meg amíg megérik, ugyanis a boltokban a leggyakrabban kapható mangók zöldek, éretlenek és olyan kemények mint a beton. Az éretlen részek mérgezőek lehetnek! Ha rendesen megérik, akkor íze édes, könnyen szeletelhető (de még nem löttyedt). Az egyik nemespapagájom az utolsó darabig megeszi a felkockázott mangót, a másik viszont a csőrével és a nyelvével kifacsarja belőle a levet, azt megissza, de a rost nagy részét viszont az etetőben hagyja.
Papaja (Carica papaya) - A dinnyék családjába tartozik, de nem a földön, hanem fán terem. Az igazi papaya méretes (20 - 30 cm-es) akár 5 kilós bogyótermés. De ekkorával a hazai boltokban sajnos sohasem fogunk találkozni. A madarak egy része nagyon szereti az érett termést, másik része csak kóstolgatja. A papaja roppant egészséges, vértisztító hatású és a bélrendszer élősködői ellen is hatásos anyagokat tartalmaz. Csak érett állapotban szabad felhasználni.
Banán (Musa paradisiaca) - Az én papagájaim többsége nem szereti. Az a néhány amelyik szereti az viszont odáig van érte. Talán csak a gyümölcsevőknél nem szokott problémát jelenteni, hogy megeszik-e. Úgy vettem észre, hogy a nagyobb testű papagájok jobban kedvelik, de nekem a kisebb testű madaraim nem ettek belőle. Próbáltam a szárított (de nem cukrozott) banán chipset is, hasonlóan lehangoló eredménnyel. Érdemes tehát kipróbálni, de ha nem fogy, akkor felesleges erőltetni. Figyelni kell arra is, hogy mivel kimagaslóan nagy a kálium tartalma, óvatosan kell adagolni a madaraknak.
Dinnye (Citrullus) - A görögdinnye (Citrullus lanatus) tápértéke szinte nulla, inkább csak élvezeti értéke van a madarak számára. A magokat benne kell hagyni, semmi bajuk nem lesz tőle. A sárgadinnye (Cucumis melo) már más történet, rengeteg hasznos ásványi anyag található benne, érdemes inkább ezzel próbálkozni. Sajnos ezt a madarak nem tudják, mert nem nagyon volt még olyan madaram amelyik rajongott volna érte. Mivel vastartalma magas, így amúgy is jobb vigyázni vele (főleg gyümölcsevőknél okozhat ez problémát).
Szeder (Rubus) - A legtöbb madár nagyon szereti. Némelyik madaram szó szerint csak úgy habzsolja. Ráadásul nagyon pozitív hatással van az erekre és természetes antibakteriális hatása is ismert. Hátránya, hogy a székletet elszínezi, magas víztartalma miatt felhígítja azt. Ha sokat adunk a madaraknak, akkor készüljünk fel rá, hogy mindent összekennek vele, utána pedig az ürülékük is megfog mindent amire csak ráhull.
Áfonya (Vaccinium) - Nagyon egészséges táplálék. Értékes ásványi anyagokkal, flavonoidokkal, vitaminokkal teli termését - elsősorban A, C és D vitaminok - minden madár szereti. Az árát tekintve nem tartom túl valószínűnek, hogy túl sokat adna bárki is a madarainak, de ha van rá lehetősége, feltétlen próbálja ki, mert nagy sikere lesz vele.
Kökény (Prunus spinosa) - A kökény szeptemberben érik. Frissen szedve vagy később miután megcsípte a dér, felhasználható. A vadon élő madarak télen nagy örömmel eszegetnek a bokrokon fennmaradt bogyókból. Termése magas C vitamin tartalmú, értékes flavonoidokat és méregtelenítő anyagokat is tartalmaz. Enyhén hashajtó hatású.
Galagonya (Crataegus) - A madarak nagyon szeretik az erősen savanyú, piros színű bogyótermését. Magas C vitamin tartalma mellett számos antioxidánst is tartalmaz. Az erekre és a szívre is pozitív hatást gyakorol. Folyamatos etetése nem javasolt (tárolása amúgy is problémát jelentene), de idény jelleggel, frissen szedve bátran adhatjuk nekik.
Gránátalma (Punica granatum) - Aphrodité gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz C vitamint, káliumot, kalciumot valamint polifenolokat, flavonoidokat és allegsavat. Rendkívül egészséges gyümölcs, de sajnos Magyarországon nem lehet eredményesen termeszteni, a rövid nyár és a hűvös tél nem kedvez a számára. A boltokban viszont sajnos arany árban lehet csak hozzájutni, de mindenképp megéri, mert én még nem találkoztam olyan papagájjal amelyik ne ette volna meg. Számomra nagy hátránya, hogy én is örömmel fogyasztanám, így aztán komoly a kísértés, hogy a madarak helyett én egyem meg az egészet.
Eper (Fragaria) - Amit mi eper néven ismerünk az valójában a termesztett - nemesített - szamóca. Ráadásul nem is termés, hanem a virág kocsányának megvastagodott, elhúsosodott csúcsa. Ez persze nem befolyásolja a madarakat abban, hogy egyenek belőle. Az én madaraimnál nem aratott osztatlan sikert, inkább nem ették meg vagy csak csipegettek belőle egy keveset. Azért érdemes megpróbálni, elvégre minden madárnak más az ízlése. Azonban vigyázzunk vele: mivel nehéz alaposan megmosni, így a rajtamaradt a permetszereken kívül a természetes trágya (pl. trágyás vízzel locsolt eper esetében) is veszélyt jelenthetnek. A legbiztonságosabb az otthon, a háznál termesztett eper, szamóca.
Málna (Rubus idaeus) - vitaminokban igen gazdag, még a virágpora is igen értékes. A málnából két alaptípus létezik: nyáron és az ősszel érő. Így a nyár elejétől egészen kora őszig hozzá lehet jutni a friss málnához. A legtöbb madár szereti a málnát, de legnagyobb meglepetésemre a nemespapagájaim közül egyik sem volt hajlandó enni belőle. Ugyanakkor a kisebb testű madaraim örömmel estek neki és tömték magukba a friss, érett málnát.
Szőlő (Vitis) - Kevésbé ismert, de a szőlő magja több prémium magkeverékben is megtalálható. Ugyanakkor természetesen maga a szőlő is nagyon finom táplálék madaraink részére. Az egyetlen probléma vele, hogy a fogyasztása után a madarak széklete híg lesz, a szőlő ragacsos leve miatt pedig még a madarak tollazata is meglehetősen csúnyán össze tud piszkolódni. A szőlő esetében különösen oda kell figyelni, hogy még véletlenül se legyen permettel szennyezett, azon egyszerű oknál fogva, hogy olyan szőlő nincs amit ne kezeltek volna valamilyen vegyszerrel. A másik veszély, hogy a szőlőszemek megfonnyadnak, esetleg penészesek lehetnek (különösen ha nem túl friss vagy jó minőségű a szőlő).
Homoktövis (Hippophae rhamnoides) - Bár közel tízszeres a C-vitamin tartalma a citroméhoz képest, de ez csak az emberi fogyasztás szempontjából lényeges, hiszen az állatok képesek előállítani a szervezetük számára szükséges C-vitamint (így számukra az aszkorbinsav nem is számít vitaminnak). Azonban nem ez az egyetlen jó tulajdonsága ennek a gyümölcsnek. Nagy mennyiségben található benne A, B1, B2, B6, B8, B9, E és K-vitamin, Omega-3 (alfa-linolénsav), Omega-6 (linolsav), Omega-7 (palmitolajsav), fitoncid és flavonoid.

Zöldségfélék és egyebek
Répa (Daucus carota subsp. sativus) - A sárgarépa a házi készítésű lágyeleség egyik fontos alkotóeleme. Nagy mennyiségben tartalmaz karotint (ez az A-vitamin elővitaminja), sok B, C és K vitamin van benne, de jelentős az ásványi anyag tartalma is (kalcium , foszfor, magnézium, káliumin . Sajnos a madarak többsége se nyersen, se főve sem szereti. A leghatékonyabb, ha reszelve a gyümölcsös táplálékukhoz vagy a lágyeleségbe keverjük.
Zöldborsó (Pisum sativum) - A nyers, zsenge borsót nevezik még cukorborsónak is. A legtöbb madár szereti. Frissen kifejtve vagy akár főve - persze miután kihűlt - adhatjuk nekik. Télen a mirelit, majd felolvasztott borsót is adhatjuk. Viszont a tartósítószerrel kezelt konzerv borsót még véletlenül se adjuk a madarainknak.
Paprika (Capsicum spp.) - Magas a C-vitamin tartalma, az erős fajtákban pedig változó mennyiségben kapszaicin található. Ez az anyag adja a paprika csípős izét. A kapszaicin nem egy maró anyag, hanem az egyik érzékelő ioncsatornát (TRPV1) ingerli, ezért is érezzük "forrónak" az erős paprikát. A madaraknál nem reagálnak a kapszaicinre ezek a receptorok, így a madarak nem érzik az erőset. Tehát nyugodtan adhatjuk nekik az igen erős paprikát is, semmi bajuk sem lesz tőle. Sőt, az erős paprikának szinte csak előnyös tulajdonságai vannak. A gyomorban található élősködőket kihajtja (pl. bélférgek), az immunrendszert erősíti, antibakteriális hatásának köszönhetően pedig segíthet akár a szalmonellózis leküzdéseben is. Megfigyelések azt a hipotézist látszanak alátámasztani, hogy a kapszaicin egy "célzott elrettentő vegyület" mégpedig azon okból, hogy az emlősöket meggátolja a chili fogyasztásában. A növény számára ugyanis a madarak az ideális fogyasztók, mivel a magokat képesek nagy távolságokra eljuttatni. A madarak ezáltal a paprika terjedését segítik. Nem véletlen, hogy a jelenleg kapható prémium minőségű magkeverékek szinte mindegyikében található paprika.
Sütőtök (Cucurbita maxima) - Hívják még bécstöknek, tamburatöknek, úritöknek vagy olasz töknek is. A tökfélék közt ennek a legnagyobb a tápértéke. Kimagasló a karotin, illetve a szénhidrát tartalma. Adhatjuk nyersen vagy sülve is. A tökmag szintén jó táplálék a madaraknak, arra azonban oda kell figyelni, hogy magas az olajtartalma. Természetesen csak a tiszta, egészséges magokat szabad takarmányozási célra felhasználni.
Bab (Phaseolus, Vigna, Canavalia) - A nyers vagy a szárított bab mérgező lehet, de ha legalább tíz percig fűzzük - vagy akár tovább - akkor lebomlik a bennük található méreganyag és nyugodtan adhatjuk a madaraknak.
Tyúkhúr (Stellaria media) - Kora tavasztól késő őszig virágzó gyomnövény. Nagy mennyiségben etetve - szaponintartalma miatt - hasmenést okoz, erre adagolásánál érdemes figyelni. Madaraink többsége szeretni fogja, és mivel megpróbálják egyben lenyelni, a legjobb ha a balesetek megelőzése érdekében etetés előtt apróra daraboljuk.
Kövér porcsin (Portulaca oleracea) - A ránézésre nem túl feltűnő kb 30 centiméteres kis "gaz" valójában egy egészen különleges növény. Ebben van a legmagasabb omega-3 zsírsav mennyiség amit növényben valaha mértek. Minden egyes grammjában 8,5 mg található. De ez még nem minden. Gazdag A, B, C vitaminban, E vitaminból hatszor több van benne mint a spenótban, béta-karonitból pedig hétszer több mint a répában! Ráadásul ez egy egészen közönséges növény, megterem szinte mindenütt. Magjai optimális esetben akár 30 évig is csíraképesek maradnak. Írásos feljegyzések alapján időszámításunk előtti 7. században Görögországban már elterjedten használták, de mint olyan sok másról erről is valahogy elfeledkeztek az évek során. Újra felfedezése Henry David Thoreau környezetvédő és természetbúvár nevéhez fűződik.
Csalán (Urtica dioica) - A csalán beltartalmi értékei nagyon kedvezőek; sok kalciumot és káliumot tartalmaz, de magas az A-vitamin és K-vitamin tartalma is. Gyógyhatása régről ismert, elsősorban reumás panaszokra használták, de készült belőle gyomornyugtató tea is. Nyersen adható, a friss hajtásokat érdemes szedni - természetesen kesztyűben, mivel a csalán védekezésképp fájdalmas, viszkető csípést okoz. Mielőtt a madaraknak adnánk vagy fonnyasszuk meg egy kicsit vagy áztassuk be pár órára vízbe.

Mivel ne etessük a madarakat? Mérgező ételek!
Avokádó (Persea americana) - Meglepő, de a könyvekben és az interneten olvasható figyelmeztetések ellenére vannak akik kétkednek abban, hogy az avokádó mérgező lenne a madarakra. Hallottam olyat is, hogy talán csak valamelyik fajta a mérgező. Pedig a gyümölcsben és a levelekben is található egy persin nevű méreg ami az állatokra, elsősorban a madarakra nézve egy erősen toxikus hatású vegyület. 1989-ben megjelent egy cikk az American Medical Association-ben ahol részletesen beszámoltak egy kísérletről, amit papagájokon és kanárikon végeztek. Az avokádóval történt táplálás következményeként az első 24 órában nagyszámú elhullás volt tapasztalható a papagájok és valamivel kisebb elhullás a kanárik között. Ha növelték az adagot a halálozási mutató is megugrott. Kicsit később (1992) más növényekkel is végeztek kísérletet, a végeredmény megerősítette, hogy az avokádó rendkívüli módon mérgező a madarakra, elsősorban a papagájokra. Tehát láthatjuk, klinikailag is bizonyított az avokádó mérgező volta a madarakra nézve.
Gyalogbodza (Sambucus ebulus) - Nem ehető, minden része mérgező! Könnyen össze lehet téveszteni a feketebodzával (Sambucus nigra), de annak termése és virága viszont nem mérgező. A gyalogbodza alacsonyra növő, bogyói kisebbek, virágában piros szín is látható, szaga kellemetlen, ágai termése felfelé álló, virágai és termése a növény tetején található.
Saláta (Lactuca sativa) - Tápértéke, vitamin és ásványi anyag tartalma magas. Sajnos azonban ennek ellenére több a baj vele mint ami jót remélhetünk tőle. Egyrészt veszélyes bakteriális fertőzést lehet bevinni az állományba a nem megfelelően mosott salátával. Persze, ilyenkor vannak akik csak legyintenek, mert már sok éve használják és még még semmi gond nem volt belőle. Ez így igaz, de ha beüt a probléma, akkor senkit sem fog az vigasztalni, hogy bezzeg máshol, máskor, másnál... Másrészt van itt valami, amit még a legalaposabb mosással sem lehet megoldani. Ez a saláta azon tulajdonsága, hogy a talajból felvett táplálékot a leveleiben raktározza el. Ha a salátát alaposan trágyázták, akkor bizony a hatékony mosás ellenére mérgező anyagokat fogunk etetni a madarainkkal, de a talaj nitráttartalma is feldúsulhat a levelekben. Az így felhalmozott anyagok szépen lassan, alattomosan tönkreteszik a madarak máját és mire ezt észre lehetne venni, rendszerint már késő. Szóval én azt mondom, ne kockáztassunk feleslegesen, a saláta legyen inkább feketelistán.
Káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, retek, karfiol, brokkoli, bimbós kel, kínai kel, bordás kel, leves kel, stb) - A bennük található kén illetve illóolaj tartalom miatt puffasztó hatásuk van, ezért a madaraknak nem adhatóak. De ha ez nem lenne elég, akkor még ezen felül ezek a zöldségek tartalmaznak egy goitrogén (golyvaképző) vegyületet is ami megakadályozza a pajzsmirigy jódfelvételét. A csökkent jódfelvétel következtében a pajzsmirigy tiroxintermelése csökken, anyagcsere zavar lép fel, majd a pajzsmirigy megnagyobbodik.
Barackmag, almamag, körtemag, keserű mandula. Ezek mind erősen mérgezőek lehetnek a bennük jelenlévő amigdalin miatt. Amíg egy ember nem veszi észre, vagy nem okoz különösebb problémát neki, ha mondjuk megeszik egy féltucat barackmagot, addig ugyanekkora mennyiség egy középtestű papagájnak már halálos dózist jelent.
Csokoládé. Bár valószínűleg keveseknek jut eszébe a madarait csokoládéval kínálni és az is igaz, hogy a csokoládé madarakra gyakorolt káros hatásáról nem készültek klinikai tesztek, de az eddigi tapasztalatok alapján ez az egyik - madarakra nézve - legmérgezőbb anyag. Ezt elsősorban a benne található teobromin nevű anyagnak köszönheti amit az állatok többsége csak lassan metabolizál, így a mérgező hatása már kis mennyiség elfogyasztása esetén is kifejti hatását.
Petrezselyem (Petroselinum). Sokak által ismert, elterjedt fűszernövény. Csak kevesek gondolnának rá, hogy bizony ez a madarak számára egészségtelen. A petrezselyemnek ugyanis a zöldségek között kimagaslóan nagy az oxálsav tartalma, közel kétszer akkora mint a sóskának - pedig az közismerten magas, innen a "sóskasav" elnevezés is. Amíg egy ember esetében a naponta elfogyasztott néhány grammnyi fűszer nem okoz különösebb problémát, sőt még hasznos is, addig az alig pár grammos madaraknál ez a bevitel komoly gondokat okozhat már rövid távon is. Klinikailag bizonyított hatása, hogy vesekő kialakulást okoz, ráadásul meggátolja a kalcium felszívódását is. Kerüljük tehát a petrezselyem etetését.
A témával kapcsolatos irodalom:

• Hargis, V. A., E. Stauber, S. Casteel, and D. Eitner. 1989. Journal of the American Medical Association: Avocado (Persea americana) intoxication in caged birds.
• Shropshire, C. M., E. Stauber, and M. Arai. 1992. Journal of the American Veterinary Medical Association: Evaluation of selected plants for acute toxicosis in budgerigars.
• Mendez, A., R. E. Vargas, and F. I. Michelangeli. 1998. Poultry Science: Effects of concanavalin A, fed as a constituent of jack bean (Canavalia ensiformis L.) seeds, on the humoral immune response and performance.
• Gary A. Gallerstein : Bird Owner's Home Health and Care Handbook.
• Earle KE, Clarke NR. 1991.Waltham Centre for Pet Nutrition : The nutrition of the budgerigar.
• Teresa L. Lightfoot, Veterinary Clinics of North America: Exotic Animal Practice, Volume 11, Issue 2, Pages 229-259: Pet Bird Toxicity and Related Environmental Concerns.
• Tewksbury, J. J., and G. P. Nabhan. 2001. Directed deterrence by capsaicin in chillies. Nature 412:402-403.
• Kirk C. Klasing, Cabi Publishing: Comparative Avian Nutrition (ISBN-10: 0851992196
• Forrás https://egzotikusmadarak.hu/taplalekok/

Tyúkhúr- Borostyánlevelű veronika

Sziasztok! Mivel elérkezett a várva várt tavasz, így egyúttal megkezdődött számunkra is a kertben való kotorászás, tyúkhúr és egyéb finomságok után kutatva kis szerelmeinknek.
​
Az elmúlt hetekben nem telt el úgy nap, hogy valaki ne töltött volna fel képeket a különböző csoportokba, azt kérdezgetve; "ez tyúkhúr? ez adható?" Nos, ezzel nem is lenne probléma, a gond egy apró kis plagizáló növénykével van, amit sajnos nagyon sokan összetévesztenek a tyúkhúrral, hiszen mondhatni megszólalásig hasonlít a rá, de mégsem az, ugyanis MÉRGEZŐ. Ő nem más, mint a borostyánlevelű veronika. Kora tavasszal megszólalásig hasonlít a tyúkhúrra, az idő előrehaladtával azonban fehér virágai kékké változnak, míg a tyúkhúré fehérek maradnak. Ám nem szükséges túlzott vizsgálódásokba vetnünk magunkat ezt megelőzően sem, hiszen kezünkbe véve könnyedén megkülönböztethetjük a két növényt. A jelentős eltéréseket első soron a leveleken vehetjük észre, ugyanis míg a tyúkhúr levelei teljesen simák, határozott vonalakkal és éles csúcsokkal rendelkeznek, addig a borostyánlevelű veronika leveleit finom szőrök borítják, és széleik is lekerekítettek, esetenként cikk-cakkosak. Másik szembetűnő különbség, hogy míg egyrészről a tyúkhúr virága virítóan fehér és számos kis szirommal büszkélkedhet, addig a borostyánlevelű veronikán csupán négy kisebb szirom lelhető fel, és maga a virág is jelentősen kisebb.Nagyon fontos ezeket a különbségeket összevetnünk a válogatásaink során, hiszen míg a tyúkhúr egészen nyugodtan adható kis kedvenceink számára (sőt, még az emberi szervezetre is jótékony hatással van), addig a borostyánlevelű veronika fogyasztása mind emberre, mind állatra nézve VESZÉLYES, ugyanis a borostyánlevelű veronika MÉRGEZŐ. Készítettem nektek néhány képet, amin tanulmányozhatjátok a két növényt! Remélem, tudtam nektek ezzel a kis irománnyal segíteni! Jó bogarászást!